Norvégia nyugati partjainál a búvárok egy érdekes követ találtak amit 20 méter mélyről hoztak fel. Ezt a kő a régészek szerint akár egy kőkorszaki horgony is lehet. A német Forschung und Wissen tudományos portál szerint a lelet a korai tengeri szállítás egyik ritka nyoma lehet, és a helye legalább olyan különleges, mint maga a kő amit felhoztak a melyből.
Egy kőbánya a víz alatt
A követ Hespriholmen szigeténél találták, amely nagyjából 5 kilométerre fekszik Bømlo szigetétől nyugatra. A kőkorszak emberei számára ez nem volt kényelmes nyersanyagforrás, hiszen nyílt víz veszi körül. Mégis generációkon át jártak ide, hogy zöldkövet bányásszanak ki innen a baltáikhoz. A múzeum szerint a szigeten legalább 6000 éve bányásztak, és az itteni zöldkőből készült szerszámokat Norvégia egész délnyugati partvidékén megtalálták amikor kőkorszaki lelőhelyeken végeztek kutatásokat.
Körbefutó vájat a kövön
A víz alatti régészek 2025-ben az egyik régi bánya alatt figyeltek fel egy kőre, amelyen egy körbefutó bemélyedés látszott, amelyet a következő merülés során fel is hoztak a mélyből. Ez a kő több mint 30 kilogrammot nyom.
A kutatást Arild Skjæveland Vivås, a Stavangeri Tengerészeti Múzeum és Leif Inge Åstveit, a Bergeni Egyetem Múzeumának munkatársa vezeti. Ezt valószínűnek tartják, hogy horgonyként használták, ugyanis a körbefutó vájat szerintük megakadályozhatta, hogy a köré tekert kötél lecsússzon, a súlya pedig gondoskodott arról, hogy leérjen a fenékre. A régészek szerint a felhozatalkor a követ egy egyszerű kötéllel kiegyensúlyozottan meg lehetett emelni.
Miért pont ott?
A kő a bánya hulladékanyagának halmán feküdt. A német portál szerint a régiek itt rakodták a csónakokat: a szigetre szerszámokat és tüzelőt kellett vinni, visszafelé pedig a nehéz zöldkövet. Közben a csónaknak a part közelében kellett maradnia, és nem sodródhatott el. Egy nehéz horgonykő pont erre lett volna jó. A bányát a forrás szerint tűzzel dolgozták meg: a hő feszültséget keltett a sziklában, és nagy kalapácskövekkel fejtették le az anyagot. A zöldkő tömböket a helyszínen durván kialakították, majd csónakkal vitték a szárazföldi műhelyekbe.
Egyenlőre nem biztosak a korában
A régészek óvatosan fogalmaznak a talált kővel kapcsolatban, ugyanis a Forschung und Wissen szerint a besorolás egyelőre csak a kő formáján, súlyán és a lelőhelyen alapul, szakmailag lektorált tudományos közlemény még nem jelent meg róla. Csónakot nem találtak mellette. A korábban a bánya hulladékrétegeiből vett faszén nagyjából Kr. e. 4500 és 3500 közötti időre datálható, de ez a bánya használatára vonatkozik, nem magára a horgonyra. A nagyon magas kor tehát valószínű, de pontos évszámot egyelőre nem lehet mondani.
Ha szereted a különleges régészeti leleteket, olvasd el azt is, hogyan bukkant valaki fémdetektorral egy ezeréves kincsre.
Források: Forschung und Wissen, Universitetsmuseet i Bergen
