Tasmania délkeleti partjainál egy igazán különleges dologra derült fény a Cape Bruny világítótoronyban, amely Ausztrália egyik legrégebbi világítótornya. Brian Burford festőmestert felkérték ugyanis a torony lámpatermében végzendő felújításra, és a munkálatok során egy üvegpalackra lett figyelmes a fal üregében. Mint kiderült, az üvegpalackban 1903. január 29-én írt levél található, amit akkor rejtettek el a falban.
A palackba megírt levél szerzője JR Meech, a Hobarti Tengeri Hatóság világítótorony-ellenőre volt. Ebben a levélben részletesen beszámolt a világítótoronyban akkor elvégzett felújításáról, valamint megosztotta benne a projekt költségeit és a munkálatokban részt vevők nevét is.
A levélben tehát megörökítésre került a világítótorony történetének egy nagyon fontos pillanata, ami emellett betekintést enged Tasmania távoli világítótornyainak építésébe és karbantartásának részleteibe is. A Cape Bruny világítótorony 1903-as korszerűsítése során például távírókapcsolattal is ellátták az építményt, ami jelentős technológiai előrelépést jelentett. Az itt felfedezett levélnek a megőrzése viszont nem volt egyszerű feladat, ugyanis az üveget bitumenbe mártott parafa dugóval zárták le. Ezt a dugót a Tasmaniai Múzeum és Művészeti Galéria restaurátorainak nagy óvatossággal kellett eltávolítaniuk, hogy ne sérüljön meg sem az üveg, sem a benne lévő papír. A levél kibontása és megfejtése több napig tartott, hiszen nagyon szorosan összehajtva volt benne az üvegben.
A felfedezés jelentőségét Annita Waghorn, a Tasmaniai Parkok és Vadon élő Állatok Szolgálatának történelmi örökségért felelős vezetője is kiemelte. Elmondta, hogy ez a levél különleges értéket képvisel, hiszen nemcsak a világítótorony történetét őrzi, hanem a korszak technológiai és társadalmi viszonyairól is rengeteg információt ad. A dokumentumot a tervek szerint hamarosan nyilvánosan is kiállítják, bár a pontos helyszínt egyelőre még titok övezi.
A Cape Bruny világítótorony története szorosan összefonódik Tasmania tengeri örökségével. Az 1838-ban épült torony közel hét évtizeddel az első lámpagyújtás után esett át az említett korszerűsítésen, amelyben William John Hawkins, a világítótorony akkori felügyelője is részt vett. Hawkins 1876 és 1914 között szolgált a toronyban, és munkásságával nagy sokat tett azért, hogy a világítótorony a régió egyik legfontosabb navigációs pontja lehessen.
