6. A ruha vállfán szárad, esős napokra külön mosószer van
Japánban a szárítógép 1969 óta kapható, a legtöbb háztartásban mégis ma is kézzel teregetnek. A ruhát nem csipesszel tűzik zsinórra, hanem vállfára akasztják, és a vállfákat egy széles fémrúdra teszik, ami az erkély két végén rögzített tartóban fekszik. Ez a rúd régen bambuszból készült, és a rúdárusok kézikocsival járták végig az utcákat.
Éjszakára nem hagyják kint a ruhát, napközben viszont szinte minden erkélyen száradó ruhát látni. Ha esik, ha pollenszezon van, vagy ha senki nincs otthon napközben, bent teregetnek. Ennek külön neve is van, hejabosi, vagyis szobában szárítás.
Erre a célra a boltokban külön, beltéri szárításhoz kifejlesztett mosószereket árulnak, amelyek visszafogják a lassan száradó ruha dohos szagát. A vállfás szárításnak nálunk is van előnye: kevesebb a gyűrődés, és a ruha egyből mehet a szekrénybe.
A szárítás sok lakásban a fürdőszobában történik: a japán fürdőkben gyakran van beépített szárító és szellőző, ami a ruhát is megszárítja. Ha nálad is a lakásban szárad a ruha télen, nézd meg ezt a japán módszert, amivel akár fél órával rövidebb lehet a száradás.
