Nagyon sokan úgy élnek és dolgoznak, hogy rendetlen az asztal ahol a munkájukat végzik a monitor előtt. A rendetlen asztallal rendelkezők gyakran azzal védekeznek, hogy a kreatív emberek ilyenek és ez teljesen rendben van. 2013-ban egy amerikai kísérlet mintha igazolta is volna ezt a feltevést.
Ugyanis Kathleen Vohs és munkatársai a Minnesotai Egyetemen néhány emberei a rendes, néhányat pedig a rendetlen szobába ültették le. A Psychological Science folyóiratban megjelent eredmények szerint a rendes szobában ülők többet adakoztak, és gyakrabban választottak almát az édesség helyett. A rendetlen szobában ülők viszont kreatívabbnak értékelt ötleteket adtak, és gyakrabban választottak új terméket a megszokott helyett. A cikk ezzel akkor bejárta a világsajtót is.
Ismételt vizsgálatot végeztek
2019-ben Manzi és munkatársai megismételték a vizsgálatot, nagyjából kétszer annyi, közel száz résztvevővel. A Frontiers in Psychology folyóiratban közölt eredmény szerint a rendetlen és a rendes asztal mellett dolgozók között sem a kreativitásban, sem a végrehajtó funkciókban nem volt semmilyen különbség. , A szerzők szerint a sajtóban terjedő következtetések nem voltak akkor megalapozottak. Ennek következtében a rendetlenségről szóló újabb kutatások inkább a halogatás felé fordultak. Szerintük a tartósan rendetlen szoba mögött gyakran elhalasztott feladatok és felgyűlt döntések állnak, és ennek van tudományos alapja. Hasonló kérdést jár körül a székre dobott ruhák pszichológiája is.
Mit mondanak a halogatásról és a stresszről?
Joseph Ferrari, a chicagói DePaul Egyetem pszichológusa munkatársaival a Current Psychology folyóiratban 2018-ban arról számolt be, hogy a krónikus halogatás összefügg a túlzott zsúfoltsággal. A halogatók úgy érezték, túl sok tárgyuk van, és nehezen döntöttek arról, mitől váljanak meg. Ferrari becslése szerint az emberek nagyjából ötöde krónikus halogató, nekik egy kognitív viselkedésterápia segíthet. Egy 2023-as, 227 amerikai felnőtt bevonásával készült vizsgálatban, amelyben szintén Ferrari dolgozott, a habozó, döntésképtelen résztvevők érezték leginkább a zsúfoltság negatív hatását.
A Kaliforniai Egyetem kutatói 2010-ben 60 kétkeresős házaspárt kértek meg, hogy vezessék körbe a kamerát az otthonukban. Azoknál a feleségeknél, akik az otthonukat zsúfoltnak, befejezetlennek írták le, a napi kortizolszint, vagyis a stresszhormon görbéje laposabb volt, és napközben rosszabb volt a hangulatuk. A férjeknél ilyen összefüggést a tanulmány összefoglalója nem közöl. A vizsgálat csak összefüggést mutat, és a zsúfoltságot abból mérték, ahogyan a résztvevők az otthonukról beszéltek.
A halogatásra az Eduline egy pszichológiai összefoglalója adott ötleteket, hogyan lehet megváltoztatni ezt magukban. Szerintük csak kezdj bele a feladat bármelyik kis részébe, írj listát a legkönnyebbtől kezdve, és ne kezdj újba, amíg a régi nincs kész. Ugyanez a rendrakásra is igaz, egy fiók is elég kezdésnek. A mentális egészséget segítő hobbik közül sok éppen ilyen, kis lépésekből álló tevékenység.
Más a helyzet azonban akkor, ha a tárgyak már az otthon használatát is megakadályozzák. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint a gyűjtögetési zavar a felnőttek nagyjából 2,6 százalékát érinti, és nem azonos a gyűjtőszenvedéllyel. Hiszen a gyűjtő rendszerezi és kiállítja a tárgyait, szereti ha rend van a dolgai között, míg a gyűjtögető nem tud megválni tőlük. és rendetlenség, valamint kaotikus állapot uralkodik körülötte. Kéri Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem professzora az Indexnek korábban arról beszélt, hogy szerinte a gyűjtögetés inkább más betegségek tünete, mint egy önálló kórkép.
Források: Frontiers in Psychology, IJERPH, American Psychiatric Association
