Általában sokan akik felállnak az asztaltól azok egy mozdulattal visszatolják a széket amin ültek, a helyére. A legtöbben észre sem veszik, hogy ezt csinálják, hiszen már megszokásból cselekednek így. Azonban a brazil Tupi FM szerint a pszichológia „igazolja”, hogy ez több mint udvarias gesztus: figyelem a közös térre és a következő emberre.
A cikk maga is elismeri, hogy a székekről egyetlen kutatás sem szól, ezért amit mond, az pusztán csak következtetés: a szokás többnyire otthon vagy az iskolában kezdődik, aztán automatikussá válik, és a lelkiismeretességhez köthető, amely a személyiség egyik nagy dimenziója. A címbeli „igazolja” tehát erős túlzás. Van viszont két kutatási terület, amely közelebb visz bennünket ehhez a kérdéshez.
Szokások, melynek rabjaivá válunk
Wendy Wood, a Dél-kaliforniai Egyetem pszichológusa az NPR-nek arról beszélt, hogy mindennapi tevékenységeink nagyjából 43 százalékát szinte minden nap ugyanabban a helyzetben ismételjük, és ezek a szokások egy idő után gondolkodás nélkül kerülnek elvégzésre. A családi asztalnál megtanult székvisszatolás is pontosan ilyen szokás, am it szinte már észre sem veszünk.
A személyiségpszichológia öt nagy vonása közül a lelkiismeretesség írja le leginkább a rendszeretetet. A Szegedi Tudományegyetem szervezeti viselkedésről szóló jegyzete szerint a lelkiismeretes ember kimondottan jól szervezett, rendszerető, óvatos, szorgalmas és előrelátó. Ezeknek a vonásoknak az egyik összetevője éppen a rendszeretet. Egyetlen mozdulatból azonban mégsem lehet személyiséget olvasni, ezt a brazil cikk is hozzáteszi. Hasonló mindennapi szokásról szól a székre dobott ruhák esete is.
Amit a rend a többiekkel tesz
A székekről nem készült még külön, önálló kutatás, a közös terek rendjéről viszont van. A Groningeni Egyetem kutatói 2008-ban a Science folyóiratban közölték terepkísérleteiket arról, hogyan terjed a rendetlenség.
A National Geographic beszámolója szerint:
| Helyzet | Rendezett környezetben | Rendetlen környezetben |
|---|---|---|
| Szórólapot dobtak el egy fal mellett | 33% | 69% (graffitis fal) |
| Átbújtak a tiltó tábla mellett a kerítésen | 27% | 82% (kerítéshez lakatolt biciklik) |
| Szórólapot dobtak el egy parkolóban | 30% | 58% (szanaszét hagyott bevásárlókocsik) |
| Elvitték a postaládából kilógó, pénzes borítékot | 13% | 27% (graffiti) / 25% (szemét) |
A rendetlenség tehát nem csak a rendetlenkedőről szól, hiszen a látott állapot a többiek viselkedését is megváltoztatja. Robert Cialdini és munkatársai 1990-ben öt terepvizsgálatban mutatták ki, hogy az emberek ahhoz igazodnak, amit a pillanatban normaként látnak: tiszta helyen kevésbé szemetelnek.
Kis jótettekről is van kutatás. Elizabeth Dunn és kollégái 2008-ban kimutatták, hogy akik egy kisebb pénzösszeget másokra költöttek, a nap végére boldogabbnak érezték magukat, mint akik magukra. Ez pénzről szólt, nem rendrakásról, de jelzi, hogy az apró, másokra figyelő gesztusok a gesztus gazdájának is jólesnek. Egy másik közös térről, a lakás bejáratáról szól a bejáratnál hagyott cipők kérdése.
Források: National Geographic, NPR, tupi.fm
