Nekem semmi nem jön össze… Mindig nekem van balszerencsém… Senki nem ért meg… Mindannyian ismerünk olyan valakit, aki szinte minden helyzetre ilyen mondatokkal reagál és elég negatív alapvetően. A spanyol AS lap pszichológusokra hivatkozva arról írt, hogy a folyamatos panaszkodás mögött több is lehet, mint egy sima egyszerű rossz kedv.
Mi is az a rágódás?
A cikk szerint a pszichológusok a folyamatos negatív hozzáállást két gondolkodási mintához is kötik. A rágódáshoz és az áldozatszerephez. A rágódás, a szakirodalomban ruminációnak nevezett jelenség olyan ismétlődő gondolatokat jelent, amelyek nem vezetnek megoldáshoz, csak fenntartják a rossz érzést.
A jelenséget leginkább Susan Nolen-Hoeksema amerikai pszichológus kutatta, aki a Michigani Egyetemen és a Yale Egyetemen dolgozott. Meghatározása szerint a rágódás az a hajlam, hogy valaki újra és újra visszatér egy kellemetlen esemény okaihoz és következményeihez. A problémamegoldás helyett újra lejátssza magában az eseményt és a saját reakcióit, ami meghosszabbítja a rossz közérzetet és késlelteti a megnyugvást. Kutatásai szerint a rágódás több lelki problémát is előre jelez, különösen a depressziót.
Áldozatszerep és alacsony tűrőképesség
Az AS szerint a krónikusan panaszkodó emberek gyakran úgy érzik, hogy a rossz közérzetük nem rajtuk múlik, hanem a környezetükön vagy másokon. Ehhez sokszor alacsony frusztrációtűrés társul: a kisebb kellemetlenségeket, nézeteltéréseket is nehezen viselik, és ezek gyorsan panaszként jönnek ki belőlük. A cikk szerint ezek az emberek érzékenyebbek a stresszre, és a mindennapi gondokra is hevesebben reagálnak.
A lap szerint ezek a minták a kapcsolatokat is megterhelhetik, mert a folytonos panaszkodás megnehezíti a közös megoldáskeresést.
Nem minden panasz rossz
Egy amerikai kutatás szerint a panaszkodás önmagában nem baj. Robin Kowalski, a Clemson Egyetem pszichológusprofesszora és kollégái 2014-ben azt vizsgálták, hogyan függ össze a panaszkodás a boldogsággal. Azt találták, hogy akik egy konkrét cél érdekében panaszkodtak, például azért, hogy valami megváltozzon, boldogabbak voltak azoknál, akik csak a feszültség levezetése miatt tették.
Vagyis nem az számít, hogy valaki panaszkodik-e, hanem az, hogy a panasz elindít-e valamit, vagy csak körbe-körbe forog.
Mit tehetsz, ha magadra ismersz?
- Figyeld meg, hányszor mondod ugyanazt a panaszt ugyanarról. Ha sokszor, az már inkább rágódás, mint megoldáskeresés.
- Tedd fel magadnak a kérdést: mit szeretnék elérni ezzel a panasszal? Ha van rá válasz, mondd el annak, aki változtatni tud rajta.
- Ha nincs mit tenni, próbáld meg tudatosan másra terelni a figyelmed, például egy sétával vagy egy beszélgetéssel más témáról.
Ha a tartós rossz kedv, alvászavar vagy reménytelenség érzése is társul a rágódáshoz, jobb, ha szakemberrel beszélsz róla, mert Nolen-Hoeksema kutatásai szerint a rágódás a depresszióval is összefügg.
Ha az idegesítő beszélgetési szokások érdekelnek, olvasd el azt is, mit tehetsz, ha valaki mindig csak magáról beszél.
Források: AS, Association for Research in Personality, PhillyVoice (Clemson University)
