A déli fekvésű, napos erkély kész áldás, egészen addig, amíg be nem köszönt a júliusi kánikula. Ilyenkor a legtöbb balkonon olyan hőség uralkodik, mint a Szaharában, és a gondosan ápolt virágaink pillanatok alatt úgy néznek ki, mintha egy aszalógépből léptek volna ki. Évekig küzdöttem ezzel a problémával: mire hazajöttem a munkából, a kókadt levelek és a kiszáradt föld látványa fogadott.
A jó hír az, hogy nem kell lemondanod a zöld oázisról még akkor sem, ha a teraszodat egész nap perzseli a nap! Csupán túl kell járni a természet eszén, és olyan növényeket kell választani, amelyek kifejezetten imádják, ha süti őket a nap. Mutatom, nekem mi vált be, és hogyan varázsoltam a sivatagból mediterrán paradicsomot.
Tervezés nélkül csak a pénztárcád bánja
Régebben elkövettem azt a hibát, hogy tavasszal beszaladtam az első kertészetbe, és látatlanban összevásároltam mindent, ami épp szépen virágzott. Otthon aztán jött a feketeleves. Ma már tudatosan készülök: pontosan megnézem, az erkély melyik sarkát hány órán át éri közvetlen fény, hová szeretnék futó virágokat, és hol van hely a nagyobb dézsáknak.
Ha te is most vágsz bele, az első lépés mindig a helyismeret. Nem mindegy, hogy a reggeli enyhe napsütést kapja meg a terasz, vagy a déli, kora délutáni brutális hőséget. A napimádókat mentsd meg a legforróbb részekre, a kényesebbeket pedig húzd beljebb az árnyékba.


