Lehet, hogy nálad is ott lapul valahol a pincében, a padláson vagy a nagyi régi kredencében ez a konyhai eszköz. Egy egyszerű öntöttvas húsdaráló, amit a gyűjtők mostanában elkezdtek keresni. Ez egy olyan dolog, ami pár évtizede még szinte minden konyhában ott volt, ma viszont újra kezdik felfedezni, és néha egészen komoly érdeklődés is van iránta.
Régen a kézi darálók, például a Porkert vagy az Enterprise márkák, a házi munka alapjai voltak. Nehéz öntöttvas, asztalhoz csavarható kialakítás, és az a jellegzetes tekerőkar, fa markolattal, ami idővel szépen elkopott. Az elektromos gépek persze kiszorították őket, de ezekben a régi darabokban van valami, ami a mai cuccokból hiányzik (tartósság…) meg valami kis “lélek”.
Az aukciós oldalak szerint már évek óta nő az érdeklődés a retro konyhai dolgok iránt, ha körülnézel a magyar oldalakon ott is sok olyan régi tárgyat találsz, ami régen valószínűleg nálatok is megtalálható volt. Ez nem csak nosztalgia, az emberek nézik a minőséget, a gyártó logóját, meg azt is, hogy minden alkatrész megvan-e. És sokszor pont ez dönti el az értékét.
Miért értékesek ezek a régi húsdarálók?
Az ár nem véletlen, viszont az ára nagyon sok múlik az állapoton (például hogy mennyire rozsdás, működik-e rendesen, és megvan-e minden része). Ha hiányzik a szűrő vagy a belső csiga (az a spirálos rész, ami tolja a húst), akkor az értéke gyorsan leesik, nélküle ugye nem is működik igazán.
A márka is sokat számít. A cseh Porkert például már a 19. század végén gyártott darálókat, és exportálták is őket mindenfelé, köztük Magyarországra is. Az eredeti feliratos, jól olvasható darabok ma simán elmennek 20 és 70 ezer forint között, néha még többért is… persze attól függ milyen állapotban vannak.
A retro hullám és a régi dolgok visszatérése
Az utóbbi években látszik, hogy az emberek újra keresik a tartós, mechanikus dolgokat. Olyanokat, amik nem árammal mennek, hanem egyszerűen működnek, amiket régen is használtak. Az öntöttvas például egy elég masszív anyag (vas meg szén keveréke), és ha vigyáznak rá, akkor tényleg nagyon sokáig bírja… még ha néha kell is egy kis olajozás.
Ma már sok ilyen daráló nem is a fiókban végzi. Sokan kirakják polcra vagy a konyhapultra dísznek. Van benne valami rusztikus, kicsit durva, de pont ez a szép benne. Egy kis patina még jól is áll neki, de a komoly rozsda az már nem annyira.
Érdekesek azok a ritkább darabok is, amiken más nyelvű felirat van, vagy eltérő logó. Ezeket különösen szeretik a gyűjtők, mert egy kis történet is van mögöttük.
Mire figyelj, ha eladnád vagy vennél egyet?
Ha találsz otthon egy ilyet, ne ess neki rögtön flexel vagy erős vegyszerrel. Az ilyesmi inkább ront az értékén. Elég letisztítani óvatosan, és egy kis olajjal kezelni, hogy ne rozsdásodjon tovább.
Eladásnál érdemes megnézni az aktuális árakat aukciós oldalakon. Számít a méret, a márka, és az is, hogy a rögzítő menet (amivel az asztalhoz fogatod) milyen állapotban van. Ha az sérült, az eléggé le tudja vinni az árat.
Ha megvan az eredeti doboz vagy használati útmutató, azt semmiképp ne dobd ki. Az ilyen teljes szettek ma már ritkák, és simán megemelhetik az értéket.
