A gyepet ásóval felszedni egy új ágyás helyén nehéz, elég izzasztó munka, és a kivágott gyeptéglával utána sem tudja az ember, mit kezdjen. A kartonos takarás ezt a lépést segíti. A füvet nem kell így kiszedni, hanem elzárjuk a fény elől, a rá rétegzett szerves anyag pedig közben lassan talajjá érik.
A módszert a brazil Super Rádio Tupi kertes cikke ajánlja őszi kezdésre, és az amerikai egyetemi kertészeti szaktanácsadók ugyanezt mondják: az ősszel lerakott réteg tavaszra ültethető. Angolul sheet mulchingnak vagy lasagnakertnek hívják. Itthon az ősz második fele ideális időpont, mert a lehulló lomb ingyen adja a takaróanyag nagy részét.
Október vége, november: a lerakás ideje
- Jelöld ki az ágyást, és a füvet, gyomot vágd a lehető legrövidebbre. Az Oregoni Állami Egyetem szaktanácsadói nagyjából 90 centis szélességet javasolnak, mert azt két oldalról kényelmesen be lehet érni.
- Az évelő, mélyen gyökerező gyomokat előbb ásd ki. A tarackbúzát, az apró szulákot és a szedret a karton nem fojtja el, az oregoni útmutató kifejezetten ezeket nevezi meg.
- A talajt ásóvillával lazítsd meg, hogy a víz el tudjon szivárogni.
- Terítsd le a sima barna hullámkartont, ragasztószalag, kapocs és fényes, nyomott felület nélkül. Az illesztéseknél legalább 20 centi átfedés kell, különben a résen áttör a fű.
- Áztasd át alaposan, hogy rásimuljon a földre.
- Rá jön a takaró: komposzt vagy érett trágya, felváltva lehullott lombbal, szalmával. A Vermonti Egyetem 10-15 centi takaróréteget javasol, az oregoni útmutató magasabb, több rétegből épített halmot is megenged.
- A megtartani kívánt cserjék, évelők tövét hagyd szabadon.
December-február: pihenő, de nem feledés
Télen a réteg dolgozik. A nedves karton puhul, a talajlakók alulról bontják, a fény nélkül maradt fű pedig fokozatosan legyengül. Ilyenkor nincs sok tennivaló, de egy-egy enyhe napon nézz rá. Ha a tél száraz, a réteg kiszárad, és a bomlás lelassul, ezért ilyenkor locsold meg. Nagy esőzés után pedig azt figyeld, nem áll-e meg a víz a takarás tetején, mert az rossz vízelvezetésre utal.
A szélén előbújó hajtásokat húzd ki rögtön, amíg kicsik. A brazil cikk is erre figyelmeztet, mert a fű a résekből indul vissza a legkönnyebben.
Március-április: a próba
Tavasszal, ültetés előtt nyúlj a réteg alá. Ha a karton már szétmállik, a fű elsárgult és elhalt, a föld pedig friss, morzsás szagú, mehet bele a palánta. Az oregoni útmutató hat hónappal számol, de hozzáteszi, hogy ennél tovább is tarthat, a Vermonti Egyetem 4-6 hónapot ad meg. Egy október végén lerakott ágyás így április végére, május elejére lesz a legjobb formájában, ami jól illeszkedik a fagyosszentek utáni hazai paradicsom- és paprikapalántázáshoz.
Ha a karton még kemény, a palánta helyén vágj rajta keresztet, vagy húzd félre azt a darabot, mert a fiatal gyökér nem jut át rajta. Ültetéskor 5-8 centi rostált komposzt a tetején sokat segít, ha még nem bomlott le minden.
Ahol a módszer megbicsaklik
Linda Chalker-Scott, a Washingtoni Állami Egyetem kertészeti professzora évek óta a kartonos takarás kritikusa. Érvelése az, hogy a karton a többi lapszerű takaróhoz hasonlóan gátolja a víz- és gázcserét a talaj és a levegő között, és az összehasonlító vizsgálatokban a darabos takarók, például a faapríték, jobban teljesítenek a gyomelnyomásban és a növények fejlődésében. Ő inkább nagyjából 2-3 centi komposztot javasol, rá több ujjnyi faaprítékkal.
A két álláspont nem zárja ki egymást. A karton akkor hasznos, ha egy füves területet egyszer, gyorsan fény nélkül kell hagyni, és utána el is bomlik. Évekig tartó takarásnak a cserjék alá nem való, a vastagon, sok rétegben lerakott karton pedig éppen azt a víz- és légzárást okozza, amitől a kritikusok óvnak. A brazil cikk maga is hangsúlyozza, hogy a több réteg nem jelent jobb eredményt, a túl vastag réteg lefolyatja az esőt. Tápanyagot pedig a karton nem ad, a veteményesnek ezután is kell komposzt és trágya.
Források: tupi.fm, extension.oregonstate.edu, uvm.edu, gardenprofessors.com
