A limonádét viszont sok helyen gyógyszerként is alkalmazták. Ugyanis a korszak orvosi és háztartási szövegeiben fellelhető volt betegápolási kontextusban is. Itt beszámoltak arról, hogy a lázas megbetegedések, valamint a fertőzések idején kifejezetten hatékonynak bizonyult az alkalmazása. Egy 18. századi orvosi könyvben leírták, hogy a betegek számára leginkább megfelelő ital a bor, a puncs és a limonádé.
Azonban ezeknek a limonádéknak még nem volt egységes a receptje, így több változatát is közölték ezekbe a korai szakácskönyvekben, amik eltérő arányokkal és alapanyagokkal készültek. Azonban ekkor még gyakran a gyümölcs héját is felhasználták. Ugyanis sok leírásban olvasható, hogy a citrom héját cukorral kell összedörzsölni, majd vízben áztatni, hogy az illóolajok is kioldódjanak belőle ezáltal. Ez az eljárás sokkal aromásabb, összetettebb ízt biztosított a limonádénak.
Voltak ezek között olyan receptek is, amelyekben más citrusféléket is felhasználtak hozzá, mint például a lime vagy a narancs. A 18. századi limonádé tehát sokkal másabb volt mint a mai változata, hiszen sokkal sűrűbbek, koncentráltabbak és édesebbek voltak, mint amit ma fogyasztunk. Az akkori limonádé inkább egy szirupszerű ital sűrítmény volt, amit aztán szükség szerint hígítani lehetett.
