Amint beköszönt a hűvösebb, esősebb idő, sok háztartásban a teraszról vagy az erkélyről beköltözik a ruhaszárító a nappaliba. Teljesen érthető megoldás: a ruhák odakint már lassan száradnak, a szárítógépet pedig nem mindenki szeretné rendszeresen használni.
Van azonban egy kevésbé látványos következménye a lakásban történő teregetésnek. A nedves ruhákban maradt víz száradás közben nem tűnik el, hanem a lakás levegőjébe kerül. Ha pedig nincs megfelelő szellőzés, a magasabb páratartalom előbb-utóbb a lakás leghidegebb pontjain, például a falak sarkaiban okozhat problémát.
Akár több liter víz is a lakás levegőjébe kerülhet
Mosás és centrifugálás után a ruhák még jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak. Amikor ezeket a nappaliban kiteregetjük, ez a víz fokozatosan elpárolog.
A francia cikk által idézett becslés szerint egy adag nedves ruha szárítása körülbelül 2 liter vizet is a beltéri levegőbe juttathat. Hogy a tényleges mennyiség pontosan mekkora, természetesen függ a ruhák mennyiségétől, anyagától és attól is, mennyire hatékonyan centrifugált a mosógép.
A lényeg azonban egyszerű: amit a ruhából kiszárítunk, annak a nedvességnek valahová távoznia kell. Ha nem szellőztetünk, jelentős része a lakás levegőjében marad.
A teregetés gyorsan megemelheti a páratartalmat
A cikk egy, a glasgow-i Mackintosh School of Architecture kutatóihoz kötött vizsgálatra is hivatkozik, amely szerint a beltéri ruhaszárítás jelentősen növelheti az otthon páraterhelését.
Ez különösen ősszel és télen válhat problémává. A lakást fűtjük, miközben az ablakokat a hideg miatt kevesebbszer nyitjuk ki. A nedves ruhákból folyamatosan párolog a víz, de a pára nem tud megfelelő ütemben távozni.
A 40–60 százalék közötti relatív páratartalmat általában megfelelő beltéri tartománynak tekintik. Ha azonban tartósan ennél magasabb érték alakul ki, egyre kedvezőbbé válhatnak a körülmények a penész számára.
Ezért éppen a fal sarkában jelenhet meg először a penész
Érdekes módon a nedvesség okozta probléma nem feltétlenül a ruhaszárító közvetlen közelében válik először láthatóvá.
A levegőben található vízpára a hidegebb felületeken könnyebben kicsapódik. Ilyen területek lehetnek a külső falak sarkai, a fal és a mennyezet találkozása, az ablakok környéke vagy bizonyos redőnytokok.
Ennek hátterében gyakran úgynevezett hőhidak állnak. Ezek az épület olyan részei, ahol a hő gyorsabban távozik, ezért a belső felület hidegebbé válhat a környezeténél.
Ha a felület megfelelően lehűl, a levegőben lévő vízgőz kondenzálódhat rajta. Ha pedig ez rendszeresen megtörténik, megjelenhetnek az első sötét foltok, később pedig a penész is.
A falhoz tolt szekrény tovább ronthat a helyzeten
Gyakori jelenség, hogy a penész nem egy jól látható falszakaszon, hanem egy szekrény vagy más nagyobb bútor mögött jelenik meg.
Ennek egyszerű oka van. Ha a bútor közvetlenül egy hideg külső falhoz simul, mögötte alig mozog a levegő. A fal felülete hidegebb maradhat, miközben a nedvesebb levegőből ott könnyebben kicsapódhat a pára.
Éppen ezért különösen a külső falaknál célszerű néhány centiméteres rést hagyni a nagyobb bútorok mögött. Így valamennyire megmarad a levegő áramlása.
Nem kell emiatt lemondani a ruhaszárítóról
A megoldás természetesen nem az, hogy télen többé senki ne szárítson ruhát a lakásban. Sok otthonban nincs is más lehetőség. Sokkal fontosabb, hogyan és hol teregetünk.
A ruhaszárítót lehetőleg jól szellőztethető helyiségben érdemes elhelyezni. Teregetés után egy rövid, intenzív kereszthuzatos szellőztetés sokkal hatékonyabb lehet, mint órákon keresztül résnyire nyitva hagyni egy ablakot.
A cikk több egyszerű óvintézkedést is javasol:
- teregetés után 10–15 percre teljesen nyissuk ki az ablakokat;
- a nagyobb bútorokat ne toljuk közvetlenül a hideg külső falhoz, hagyjunk körülbelül 5–10 centiméteres rést;
- ne takarjuk le a szellőzőnyílásokat;
- lehetőleg ne szárítsunk egész éjszaka nedves ruhát egy bezárt hálószobában.
Egy olcsó páramérő sokat elárulhat
Ha rendszeresen párásak az ablakok, dohos szagot érzünk, vagy apró fekete pontok jelennek meg valamelyik sarokban, érdemes beszerezni egy egyszerű digitális páratartalom-mérőt, vagyis higrométert.
Ez azért hasznos, mert a lakás levegője attól még lehet túl párás, hogy ezt elsőre nem érezzük.
Különösen érdekes lehet megmérni a páratartalmat egy problémás külső fal vagy sarok közelében. Így hamarabb kiderülhet, hogy valóban túl magas-e a nedvesség, még mielőtt nagyobb penészfoltok jelennének meg.
Nem maga a teregetés a probléma
A beltéri ruhaszárítást tehát nem kell önmagában veszélyes szokásnak tekinteni. A gond akkor kezdődik, amikor a ruhákból elpárolgó nedvesség nem tud eltávozni a lakásból.
Egy jól szellőző otthonban a pára megfelelő ütemben távozhat. Egy rosszul szellőző, hideg falakkal vagy jelentős hőhidakkal rendelkező lakásban azonban ugyanaz a teregetés már sokkal könnyebben vezethet páralecsapódáshoz és penészesedéshez.
Ezért ősszel és télen nem feltétlenül a ruhaszárítót kell száműzni a nappaliból. Sokkal fontosabb a rendszeres szellőztetés, a páratartalom ellenőrzése és annak biztosítása, hogy a levegő a hidegebb falak és bútorok körül is megfelelően mozoghasson.
