Így használták régen
A kékítőt általában az utolsó öblítővízbe tették. A kék golyót egy vékony vászonzacskóba kötötték, és addig mozgatták a vízben, amíg az halványkékre nem színeződött. A kimosott fehér ruhát ebben öblítették ki, majd kiterítették.
A lényeg a mérték volt. Kevés kékítő szinte észrevétlenül tette ragyogóvá a ruhát, a túl sok viszont halványkék foltokat hagyott rajta. A tapasztalt háziasszonyok szemre is meg tudták mondani, mennyi kell.
Ma is működik
A kékítő elve a mai mosószerekben is jelen van, a legtöbbjükben ugyanis optikai fehérítők vannak. Ezek a láthatatlan ultraibolya fényt kékes fénnyé alakítják, így a ruha szinte világítóan fehérnek tűnik. Ez valójában a kékítő modern utódja.
Ha mégis a hagyományos módszert szeretnéd kipróbálni, az Elo.hu tanácsai szerint érdemes néhány szabályt betartani:
- A port soha ne szórd közvetlenül a ruhára, mindig előbb oldd fel vízben.
- Kezdd nagyon kevés szerrel, mert a túladagolás kékes elszíneződést okoz.
- Csak a már kimosott, tiszta ruhát kékítsd, a piszkos ruhán nem segít.
- Ne használd egyszerre klóros fehérítővel.
- Pamuthoz és lenhez a legjobb, műszálas anyagokon kockázatosabb.
Mikor érdemes kékítőhöz nyúlni?
A kékítő akkor segít, ha a ruha tiszta, csak sárgás, szürkés árnyalatot kapott. Ha az anyag foltos, vagy mélyen beleivódott a kosz, akkor előbb alapos mosásra van szükség. Érdemes arra is figyelni, hogy a szürkeséget sokszor a túl sok mosószer vagy a kemény víz miatt lerakódó maradék okozza.
Ha a ruhák elszürkültek, ebben a cikkünkben további vegyszermentes megoldásokat is összegyűjtöttünk. Azt is megírtuk, hogy a mosószóda vagy a szódabikarbóna a jobb választás a mosáshoz.
Egy apró kék golyó, egy lavór víz és egy kis türelem. A nagyanyáink így érték el azt, amit ma a mosószerek gyártói a reklámokban ígérnek.
Forrás: Elo.hu
