Rendkívül ritka és megrendítő jelenetet sikerült dokumentálni Ausztrália délkeleti partjainál. A kutatók egy nőstény hosszúszárnyú bálnát figyeltek meg, amely hosszú időn keresztül az elpusztult újszülött borja mellett maradt a tengerfenéken.
A 2025 júliusában készült felvételek azért is különlegesek, mert a kutatók szerint korábban nem dokumentáltak ilyen részletességgel halva született hosszúszárnyúbálna-borjúhoz kapcsolódó viselkedést.
A megfigyelés eredményeit a Discover Animals tudományos folyóiratban ismertették.
A tengerfenéken találták meg a borjút
A kutatócsoport először két kifejlett bálnára lett figyelmes, amelyek szokatlan, szinte függőleges testhelyzetet vettek fel a vízben. A közelben magzatburok maradványait is észrevették, újszülött borjút azonban nem láttak a felszínen.
Ezután víz alatti kamerát engedtek le.
A felvételeken már láthatóvá vált az élettelen borjú a tengerfenéken, fölötte pedig az anya. A nőstény többször lemerült hozzá, közvetlen közelében úszott, majd rövid időre mellé telepedett a tengerfenékre.
Olaf Meynecke, a Griffith Egyetem tengeri ökológusa és a tanulmány vezető szerzője szerint az egyik alkalommal az anya körülbelül egy percig pihent a borjú mellett.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy mellúszójával végighaladt a borjú teste felett, majd ismét a felszínre emelkedett.
A viselkedés nem csupán néhány percig tartott: a megfigyelések szerint legalább másfél órán keresztül visszatért a borjúhoz.
Ezért olyan ritka az ehhez hasonló felvétel
Az ilyen eseményeket már önmagában is rendkívül nehéz megfigyelni. A hosszúszárnyú bálnák újszülött borjai ugyanis nem rendelkeznek olyan vastag zsírréteggel, amely egy elpusztult állat testét feltétlenül a felszínen tartaná.
Ha a borjú halva születik és nincs felnőtt állat, amely a felszínen tartsa, a teste lesüllyedhet. A felszínről így gyakorlatilag észrevehetetlenné válik.
Ebben az esetben is csak a felnőtt állatok szokatlan viselkedése vezette nyomra a kutatókat.
Meynecke szerint a tudományos szakirodalomban mindössze körülbelül húsz hosszúszárnyúbálna-születést dokumentáltak, halva született borjúval járó eseményt azonban korábban nem sikerült ilyen módon megfigyelni.
Gyászolhatott az anya?
A felvételek legérdekesebb része éppen az anya viselkedése.
Más cetfajoknál korábban már megfigyelték, hogy az anya az elpusztult borjút hosszabb időn keresztül magával viszi, vagy megpróbálja a felszínen tartani. Ennél a hosszúszárnyú bálnánál azonban más történt.
A nőstény nem próbálta meg felhozni a borjú testét a tengerfenékről. Ehelyett újra és újra lemerült hozzá, mellette maradt, majd levegőért visszatért a felszínre.
A kutatók ezt az elpusztult egyed iránti, úgynevezett posztmortális figyelem egyik lehetséges példájaként értelmezik.
Ugyanakkor a tudomány óvatos az olyan emberi érzelmek állatokra történő közvetlen alkalmazásával, mint a bánat vagy a gyász. Egy ilyen felvételből nem lehet biztosan megállapítani, hogy az állat pontosan milyen érzelmi állapotot élt át.
Még két nappal később is a környéken maradtak
A történetnek van még egy különös részlete. A kutatók szerint a két felnőtt bálnát a következő két napon is ugyanazon a területen figyelték meg.
Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az állatok emberi értelemben gyászoltak, a kutatók számára azonban fontos megfigyelés a hosszúszárnyú bálnák társas viselkedésének megértéséhez.
A most rögzített jelenet éppen ezért jóval több egy szomorú víz alatti felvételnél. Ritka lehetőséget adott arra, hogy a kutatók olyan viselkedést figyeljenek meg, amelyet a természetben szinte lehetetlen tetten érni – és amely újabb kérdéseket vet fel arról, hogyan reagálnak ezek az állatok egy újszülött elvesztésére.
Forrás: dnevno.hr
