A tudósok megtalálták az első meggyőző, közvetlen bizonyítékot arra, hogy rádiójelek érkeznek a Beta Pictoris b nevű exobolygóról. És nem, a jelek nem földönkívüliektől származtak. – írja a Forte.Delfi
A Harvard és az Oregoni Egyetem kutatói tanulmányukban leírták, hogyan észleltek egy exobolygóról érkező rövid, ismétlődő rádiójeleket. A jeleket a Dél-Afrikában található MeerKAT rádióteleszkóppal érzékelték, amelyet a Beta Pictoris b nevű óriásbolygó felé irányítottak. Ez az exobolygó 64 fényévre található a Földtől, tömege pedig körülbelül tízszerese a Jupiterének.
Ez az első alkalom, hogy olyan rádiójeleket észleltek, amelyek közvetlenül egy Naprendszeren kívüli bolygóról származnak. A kutatók ugyanakkor megerősítették, hogy a jelek nem földönkívüliektől erednek, hanem természetes eredetűek.
„Két olyan természetes folyamat van, amely rádiójeleket kelthet az exobolygókon” – mondta a Live Science-nek Suzanne Aigrain, az Oxfordi Egyetem asztrofizikusa, aki nem vett részt a kutatásban. „Az egyik a mágneses átkapcsolódás, amely akkor következik be, amikor egy bolygó nagyon közel kering a csillagához, és a mágneses tere közvetlenül kölcsönhatásba lép a csillag mágneses terével. A másik az úgynevezett sarki fény jelensége, hasonló ahhoz, amit a Földön és a Naprendszer más bolygóin, például a Szaturnuszon is látunk, csak sokkal erősebb formában. Ilyenkor a csillagból kiáramló, nagy energiájú töltött részecskék hatással vannak a bolygó felső légkörére.”
„A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy ezt a második jelenséget sikerült felfedezniük” – tette hozzá Aigrain. Ebben az esetben a töltött részecskék csapdába eshetnek a bolygó mágneses terében, majd a bolygó forgása közben egyre gyorsabban mozogva rádiójelek formájában energiát bocsáthatnak ki.
„Korábban egyetlen rádiójel-észlelést sem lehetett egyértelműen egy Naprendszeren kívüli bolygóhoz, nem pedig annak központi csillagához kötni” – írták a tanulmányban.
A rádiójelek alapján a kutatócsoport kiszámította a bolygó mágneses terének erősségét is, amelyet körülbelül 1250 gaussra becsültek. Összehasonlításképpen a Jupiter mágneses terének erőssége körülbelül 4,3 gauss, a Földé pedig mindössze 0,5 gauss.
Az ilyen mágnesestér-mérések azért fontosak, mert még mindig nem értjük teljesen, hogyan alakulnak ki a bolygók magnetoszférái, és mi határozza meg azok erősségét – magyarázta Aigrain. A mérések a potenciálisan lakható exobolygók keresésében is segítséget nyújthatnak.
