Száz juh, egy lakatlan sziget és senki, aki vigyázna rájuk. Az ötlet a 19. században jó üzletnek tűnt. Másfél évszázaddal később a kutatók egy kopár, lepusztult tájat találtak, és éveken át dolgoztak azon, hogy helyrehozzák.
A történet most szerb portálokon, köztük a Blic és a Pink.rs oldalán került elő újra. A hátterében mexikói kutatók tudományos munkája áll, amely lépésről lépésre dokumentálta, mi történt a szigettel.
Egy sziget a semmi közepén
Socorro Mexikó nyugati partjai előtt, a nyílt óceánon fekszik, a Revillagigedo szigetcsoport részeként. Egy 2016 márciusában megjelent tudományos cikk adatai szerint a sziget 13 200 hektár területű, és mintegy 460 kilométerre van a Baja California félsziget csúcsán található Los Cabostól.
A távolság miatt itt olyan élővilág alakult ki, amely sehol máshol nem létezik. A kutatók 30 bennszülött növényfajt, 8 csak itt élő madárfajt és egy endemikus hüllőt tartanak számon a szigeten.
Százból ötezer
A juhok 1869 folyamán érkeztek. A Forests című tudományos folyóiratban 2016 áprilisában megjelent tanulmány szerint száz ausztrál juhot vittek a szigetre, azzal a céllal, hogy ott szaporodjanak. Ragadozó nem volt, gazda sem nézett rájuk, így a nyáj gyorsan nőtt.
1960 körül már nagyjából ötezer juh élt a szigeten. Később a vadászat miatt valamelyest csökkent a számuk, 1988 táján már csak mintegy kétezerre becsülték őket. A kár azonban addigra már megtörtént.
Amit a kutatók találtak
A juhok évtizedeken át lelegeték a növényzetet, patkáikkal tömörítették a talajt. Ahol eltűnt a növénytakaró, ott az eső és a szél könnyedén elhordta a felső talajréteget.
A Forests tanulmányának szerzői szerint több mint 2000 hektárnyi őshonos növényzet tűnt el, és a sziget felületének nagyjából 30 százalékát érintette az erózió. Ez volt a „szokatlan látvány”: egy egykor bujan zöld sziget, amelynek nagy része kopár, kiesett talajú domboldallá vált.
Három év, 1762 juh
A mexikói Grupo de Ecología y Conservación de Islas nevű természetvédő szervezet a mexikói haditengerészet támogatásával 2009 áprilisában kezdett hozzá a juhok eltávolításához. A munka három évig tartott.
Az Interciencia folyóiratban közölt beszámoló szerint összesen 1762 állatot távolítottak el. Ebből 1257 juhot helikopterről, 505 állatot földi vadászattal ejtettek el. A szétszórt, utolsó csoportok megtalálásában képzett kutyák és úgynevezett Júdás juhok segítettek: ezek rádiós nyakörvvel felszerelt állatok voltak, amelyek ösztönösen megkeresték társaikat, és ezzel elárulták a rejtekhelyüket.
A szigetet 2014 júniusában nyilvánították hivatalosan juhmentesnek.
A sziget visszazöldült
A leglennyűgözőbb rész ezután jött. A kutatók összevetették a 2008 és 2013 között készült műholdképeket, és a terepen is felmérték a növényzetet. A Forests tanulmány szerint mindössze néhány év alatt 1452 hektáron, vagyis a sziget nagyjából 11 százalékán tért vissza a növényzet.
Az erdős területeken a növényi borítás 29 százalékról 85 százalékra nőtt, a leginkább lepusztult, erodált részeken pedig 14 százalékról 50 százalékra. A talaj is éledni kezdett: lazább lett, és a növényzettel borított helyeken többszörösére nőtt benne a nitrogén, a szerves szén, a foszfor és a kalcium mennyisége. Mindezt úgy, hogy senki nem ültetett ott egyetlen növényt sem.
Mit tanulhatunk belőle?
A Socorro története jól mutatja, hogy egy ártalmatlannak tűnő döntés is milyen messzire vezethet, ha egy állat olyan környezetbe kerül, ahol nincs, ami megfékezze. Ugyanakkor reményt is ad: a természet meglepően gyorsan regenerálódik, ha megszűnik a terhelés.
A kertben is érvényes ez a lecke kicsiben. A túllegetés, a kitaposott, tömörödött talaj nagyon lassan heverik ki a sérüléseket. Ha viszont hagyjuk pihenni, a növényzet sokszor magától is visszatér.
