Lehullott a levél, és a szilvafán, a meggyfán vagy az almafán ott maradt néhány összeaszott, ráncos, szürkésbarna gyümölcs. Nem is lehet nem észrevenni őket a csupasz ágakon. Baj, ha ott maradnak tavaszig? Vagy majd leeszi valami vagy leesik magától egyszer csak. Mi baj lehet belőle?
A kertészek szerint igen. Ezek a gyümölcsmúmiák a monília nevű gombabetegség téli szállásai, és a következő évi fertőzés nagy része belőlük indul. Hazánkban két fajtája okozza a legtöbb kárt: a csonthéjasokon, vagyis a meggyen, cseresznyén, kajszin, őszibarackon és szilván a Monilinia laxa, az almán, körtén és birsen a Monilinia fructigena. A Debreceni Egyetem kutatója, Holb Imre összefoglalója szerint a betegség elsődleges fertőzési forrásai az elhalt fás részek és a mumifikálódott gyümölcsök.
Ez is érdekelhetRendszert talált fel, ami megvédi a kajszifákat a fagytól, „20 perc alatt 8 fokot nyertem”A fertőzött gyümölcs nyáron megbarnul, rajta szürkés vagy sárgásbarna penészpárnák nőnek, gyakran koncentrikus körökben. Egy része lehullik, a többi a fán marad, összeaszalódik és megfeketedik. Ez a múmia tulajdonképpen gomba és növényi szövet keveréke, amelyben a kórokozó átvészeli a telet. Egy spanyol kutatócsoport négy éven át figyelte a múmiákat, és azt találta, hogy a fán maradt gyümölcsökben minden ültetvényben, minden évben ott volt a gomba, a földre hullottakban viszont kevesebb volt belőle, és gyorsabban elhalt. A fán lógó múmia tehát a veszélyesebb.
Az amerikai Virginia Tech növényvédelmi útmutatója szerint a gyümölcsmúmia a monília legjelentősebb áttelelő forrása, és a Kaliforniai Egyetem kertészeinek tapasztalata szerint a múmiákban rovarok, molylárvák és fülbemászók is szívesen bújnak meg télre.
Most, lombhullás után
Ez a legjobb időpont. A levelek már nem takarják az ágakat, a múmiák jól láthatók, a fa nyugalmi állapotban van. Vegyél fel kesztyűt, és egyenként szedd le a fán maradt aszott gyümölcsöket. Ahol a múmia az ághoz tapad, ott gyakran a vékony vessző is elhalt vagy sebes, ezeket a részeket a metszőollóval vágd vissza egészséges, világos színű fáig.
Utána a fa alatt is nézz szét. A földre hullott rothadt gyümölcsöt is szedd össze, az ugyanis szintén fertőzési forrás, ha a gomba gyengébben is él benne.
Hova kerüljön? Holb Imre ajánlása szerint a múmiákat meg kell semmisíteni, a kertben hagyni nem szabad őket. A kerti komposztra se tedd, mert a házi komposzt ritkán melegszik fel annyira, hogy a kórokozót biztosan elpusztítsa. Mivel az avar és a kerti hulladék égetése 2021 óta országosan tilos, a legegyszerűbb, ha bekötött zsákban a kommunális hulladékba kerülnek.
Metszéskor, február végén és márciusban
A téli metszés egyben a második ellenőrzés. Ami novemberben elkerülte a figyelmedet, az most kerül elő: a koronában bennmaradt múmiák, a beszáradt hajtásvégek, a besüppedt, mézgát izzadó sebek a vesszőkön. Ezeket mind vágd ki. A metszőollót két fa között töröld át alkohollal, nehogy te vidd át a fertőzést egyik fáról a másikra. Hogy melyik növény vágható vissza ilyenkor és melyik nem, az a nyugalmi időszakban végzett metszésről szóló cikkünkből derül ki.
A lombhullás utáni időszak más szempontból is a fák gondozásáról szól. A kertészek ilyenkor lemosó permetezéssel is csökkentik a kéreg repedéseiben telelő kórokozók és kártevők számát, a törzs lemeszelése pedig a téli napsütés okozta repedések ellen véd.
Virágzáskor
A múmiák eltávolítása nem csodaszer, de nagyon sokat számít. Tavasszal a gomba spórái a virágokat fertőzik meg, különösen csapadékos, párás időben: a virágok elhervadnak, megbarnulnak, a fertőzés a hajtásba is lehúzódik, és a vesszővégek elszáradnak. A Nébih ilyen időjárásnál a meggy és az őszibarack virágzásakor gombaölő szeres védekezést javasol, a méhek védelmére figyelve. Minél kevesebb múmia maradt a fán, annál kevesebb spóra éri a virágokat, és annál nagyobb eséllyel működik a védekezés.
Aki tavaly a virágzás idején esős napokat kifogott, és utána sorra száradtak el a meggyfa hajtásai, az most tudja a legtöbbet tenni azért, hogy ez ne ismétlődjön meg. A tavaszi hibákról is írtunk: ezt rontják el sokan áprilisban a gyümölcsfával.
Források: ojs.lib.unideb.hu, treefruitpathology.spes.vt.edu, agris.fao.org
