Amikor tavasszal a rügyek végre kipattannak fellélegezhetnek a kertészek. Azonban nagyon oda kell figyelni, mert ilyenkor megjelennek a kórokozók és kártevők is és megkezdik a támadást. Ilyenkor, áprilisban dől el ugyanis, hogy a betakarításkor majd egészséges gyümölcsöt takaríthassanak be.
Milyen problémák adódhatnak?
Például a levéltetvek akik az elsők között jelennek meg tavasszal, és amennyiben nincs szerencsénk akkor az összes gyümölcsfa veszélybe kerül. Ugyanis ezek a kártevők a friss hajtásaikon telepednek meg, és szívogatni kezdik a növényi nedveket. Az őszibarackfával rendelkező kerttulajdonosoknak nem árt odafigyelni áprilisban a tafrinás levélfodrosodásra, amely a hűvös, csapadékos tavaszi napokon képes tar kopasszá tenni a lombkoronát.
A virágzó gyümölcsfáinkat a bundásbogár is fenyegeti, amely képes egyetlen nap alatt lerágni a teljes virágzatot, amivel tönkreteszi az egész termést. A védekezés elengedhetetlen, ehhez segítség lehet a megelőzés és a folyamatos megfigyelése a gyümölcsfáknak.
A monília is egy könyörtelen gyilkos
A monília nem csak a gyümölcsök kinézetét rontja, hanem az egyik legpusztítóbb gombás betegség, amely különösen a csonthéjasokra jelent veszélyt, mint a meggy, cseresznye, kajszibarack. A kórokozó tavasszal a legveszélyesebb ilyenkor támad ugyanis a virágfertőző monília. A gomba betegség az előző évről a fán felejtett, összeaszott gyümölcsmúmiákban és a beteg ágrészek repedéseiben telepszik meg, majd onnan indul fertőző útjára. Áprilisban amikor a reggelek még párásak, ködösek, a gomba spórákat termel, amelyeket a szél és az eső eljuttat a virágokra. A monília a nyitott virág bibéjén keresztül hatol be a növénybe a gombafonál a bibeszálon keresztül lejut a kocsányba, ezen keresztül jut el a hajtásba, és a fás részekbe is.
A monília ellen egyetlen módszerrel nem jutunk semmire. Kiirtásához kombinált eljárásra van szükség, amit a fertőzött részek eltávolításával kell kezdeni. Ha látjuk a száradó hajtásvégeket, azokat azonnal le kell vágni, mégpedig úgy, hogy valamennyi egészséges részt is eltávolítunk vele. A levágott részeket mindig égessük el, ez az egyetlen jó megoldás. A vegyszeres védekezést is alkalmazni kell esetében, viszont itt az időzítés kritikusabb, mint maga a hatóanyag. A monília ellen három alkalommal javasolt a védekezés permetezéssel, fehérbimbós állapotban, teljes virágzáskor és sziromhulláskor.
A kontakt szerek: használata a növény felszínén képez védőpajzsot. Ide tartoznak a réz- és kéntartalmú készítmények, valamint a kaptán hatóanyag. Alkalmazás előtt tájékozódjunk ugyanis a réz jelenlét virágzáskor perzselhet, ezért ilyenkor csak speciális, kímélő anyagokat javasolt használni. A kontakt szerek legnagyobb hátránya, az hogy esős időben az eső lemossa őket, mielőtt még a virág belsejébe be tudnának hatolni.
A szisztemikus, felszívódó szerek: egy modern találmánynak tekinthetőek a kertben. Ezek ugyanis rögtön kijutás után behatolnak a növény nedvkeringésébe, és belülről gátolják meg a gomba terjedését. A legnépszerűbb hatóanyagok a ciprodinil, amely hűvös időben is hatékonyan alkalmazható, a fenhexamid vagy a boszkalid és piraklostrobin kombinációi képesek megállítani a fertőzést akkor is, ha a gomba már a bibében is bent van.
Ha nem kezeljük időben a fa lassú halált hal
Vannak kerttulajdonosok akik ha csak néhány ágvég szárad el, nem metszik le hanem rábízzák a természetre. Ez viszont a legtöbb esetben végzetes hiba, hiszen ha a nagy mértékű monília fertőzés kezeletlen marad, a gomba évről évre mélyebbre hatol a fába. A fa ilyenkor védekező állásba áll és sebeket zár le, éminek következtében megindul a mézgásodás. Ez a jelenség egy borostyánkőszínű, ragacsos folyadék megjelenésével jelez a törzsön és ágakon, ami viszont felemészti a növény energiáit.
A kialakuló rákos sebek miatt a nedvkeringés akadályozottá válik, a korona elkezdi felkopaszodni, majd az ágak sorra elpusztulnak. Egy valamikor életerős, bőven termő gyümölcsfa így válik semmivé, és már csak tűzifaként használható fel. A monília elleni védekezés tehát kulcsfontosságú, mert a kertünk jövője és a fáink élete a tét.
