Tíz évvel ezelőtt még én is minden tavasszal ott álltam a kertészetek polcai előtt, és válogattam az újabb töveket. Egyszer megsajnáltam az elnyílt, őszi muskátlijaimat, és tettem egy próbát az átteleltetéssel. Ma már ugyanaz a hófehér muskátlim virágzik a teraszon, mint akkor – és higgyétek el, sokkal erősebb, ellenállóbb és dúsabb, mint bármelyik frissen vásárolt példány. Ez nem varázslat, csak rájöttem, hogy a muskátli valójában egy szívós évelő, nem pedig egynyári növény, amit ősszel ki kell dobni.
Miért éri meg bajlódni vele?
Sokan azt hiszik, egyszerűbb újat venni, de az átteleltetett növénynek már kifejlett, erős gyökérzete van. Tavasszal, amikor a „boltiak” még csak ébredeznek, az enyémek már gőzerővel hozzák a bimbókat. Ráadásul van abban valami szívmelengető, amikor tíz év után is ugyanazt a növényt látod virágba borulni.
Így készítem fel őket a téli álomra
Nálunk is évekbe telt, mire kitapasztaltam a tökéletes ritmust. Az őszi teendőket mindig ezek szerint a lépések szerint csinálom:
- Mikor hozzuk be? Én figyelem az időjárást: amint a hőmérséklet tartósan 0 fok alá csúszna, már menekítem is őket. Ne várd meg a kemény fagyokat, mert egyetlen éjszaka alatt tönkremehet az egész éves munkád.
- A visszavágás titka: Ez a legfontosabb rész! Szedd le az összes elszáradt virágot és sárga levelet. A hajtásokat bátran vágd vissza kb. 10-15 centire – ne félj tőle, tavasszal hálás lesz érte a bokrosodással.
- A tökéletes hely: Keress nekik egy 4 és 12 fok közötti, világos helyiséget. Nálunk a lépcsőház és a garázs ablaka vált be a legjobban. A meleg szobát kerüld el, mert ott megnyúlnak, legyengülnek, és tavasszal alig fognak virágozni.
