Régen, a déd- és nagyszüleink idejében a szüreteknek megvolt a maguk szent és sérthetetlen rituáléja. A munka korán reggel indult egy kiadós, szalonnás-kolbászos napindítóval, de az igazi fénypontot a déli ebéd jelentette. A házigazdának komoly felelőssége volt: olyan étellel kellett jóllakatnia a megfáradt napszámosokat és rokonokat, ami estig kitartó energiát adott, ráadásul nem vett el értékes időt a szőlősorok közül.
Így született meg a pincepörkölt, a szüretek legnépszerűbb egytálétele. A gulyáshoz hasonlóan óriási előnye volt, hogy minden egyetlen nagy fazékban vagy bográcsban rotyogott, így a sűrű munka közepette magára lehetett hagyni a tűzön. A nevét onnan kapta, hogy lent, a hűvös borospincék mélyén rotyogott, ahol a régi öregek szerint a gőzök átvették a tölgyfahordók fás, tanninos aromáját. Bár mára szinte teljesen kikopott a mindennapi konyhákból és az étlapokról, ez a gazdag, tartalmas fogás tökéletes választás, ha egy baráti, hétvégi sütögetés alkalmával valami igazán békebeli, házias ízre vágytok.
Hozzávalók
A klasszikus alap marhalábszárból az igazi, de bátran keverheted sertéslapockával vagy akár cupákosabb, bőrös részekkel (körömmel, csülökkel) is – ezek teszik igazán sűrűvé a szaftot.
- 1 kg marhalábszár (vagy vegyesen sertéshússal)
- 20 dkg kenyérszalonna (ez adja meg az étel füstös alapját)
- 50 dkg burgonya (kockákra vágva)
- 2 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 db zöldpaprika
- 2 db paradicsom
- 2 dl száraz vörösbor (érdemes jó minőségűt választani, amin a hús puhul majd)
- 1 evőkanál jóféle fűszerpaprika
- 2 db babérlevél
- 1 teáskanál köménymag
- 1 teáskanál majoránna
- 1 szál friss rozmaring
- Só és őrölt fekete bors (ízlés szerint)
