Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe amikor valaki kérdezett, mi elkezdünk rá válaszolni, és a tekintetünk közben magától elcsúszik az ablak vagy a padló felé. A spanyol OKdiario cikke szerint ez nem félénkségből adódik, hanem a gondolkodás miatt történik meg mindez. Ebben a cikkben megtudhatják, mit mond erről valójában a kutatás.
Mit vizsgáltak a kutatók?
A cikk forrásai közül a legkonkrétabb a japán Shogo Kajimura és Michio Nomura 2016-ban a Cognition folyóiratban megjelent kísérlete. A British Psychological Society beszámolója szerint 26 résztvevő nézett egy képernyőn megjelenő arcot, amely vagy egyenesen rájuk nézett, vagy elfordította a tekintetét. Közben egy főnevet hallottak, és hangosan mondaniuk kellett hozzá egy illő igét, például a „tej” szóra azt, hogy „inni”.
Amikor az arc a szemükbe nézett, a résztvevők lassabban válaszoltak, de csak a legnehezebb szavaknál, ahol sok lehetséges ige versengett egymással, vagy nehezen jutott eszükbe megfelelő. A könnyű szavaknál a szemkontaktus nem lassított. A kutatók szerint ebből az következik, hogy a szemkontaktus nem közvetlenül zavarja a beszédet, hanem ugyanazokat az általános agyi erőforrásokat használja, amelyekre egy nehéz gondolati feladatnál is szükség van.
A kísérlet nem egyértelmű adatokat mutat
Ugyanis a kísérletben egy képernyőn megjelenő, animált arcok szerepeltek, és nem egy élő beszélgetőtárssal kellett beszélgetni. Emellett a feladat egyetlen szó kimondása volt, nem egy hosszabb beszélgetés. A 26 fős minta kicsi, és a résztvevők japánok voltak, ahol a tartós szemkontaktusnak más a társadalmi szerepe, mint Európában. Az, hogy a mindennapi beszélgetésben is ezért nézünk el, logikus következtetés, de ezt a kísérlet így nem vizsgálta. Az OKdiario cikkében említett 29 fős vizsgálatot pedig nem sikerült egyértelműen azonosítanunk. A pszichológiában nem ritka, hogy egy híres kísérlet megismétlésekor nem jön ki ugyanaz, ezért a kis mintás eredményekkel óvatosan kell bánni.
Mit jelent ez a hétköznapokban?
Ha a beszélgetőtársad egy nehéz kérdésnél lenéz a földre, az nem feltétlenül unatkozik vagy titkol valamit; lehet, hogy éppen a jó választ keresi a feltett kérdésre így. Ha te magad érzed, hogy a szemkontaktus közben elveszíted a fonalat, nyugodtan nézz el egy pillanatra, ez természetes folyamat egy hosszabb beszélgetésben.
A kultúrán is sok múlik: van, ahol a hosszú szemkontaktust tiszteletlennek érzik, máshol a kerülését. Ha viszont valakinél a tekintet kerülése tartós szorongással, kerüléssel jár együtt, az már nem a gondolkodásról szól, és érdemben szakember segíthet.
Források: okdiario.com, bps.org.uk
