Az utóbbi évek enyhe telei és a talaj trükkjei
Régebben mindenki azon izgult, hogy átvészelik-e a rózsák a fagyokat, de az utóbbi évek enyhe telei miatt ezen ma már sokkal kevésbé kell pörögni. Sokkal fontosabbá vált viszont a talaj és a mikroklíma. Ha szeles, hegyvidéki részen laksz, keress kifejezetten strapabíró vadrózsa-alanyra oltott fajtákat.
A talaj pH-értéke a másik kritikus pont, a rózsák ugyanis a lazább, enyhén savas földet (pH 6-7 között) imádják. Ha nálatok nagyon meszes vagy kötött az agyag, érdemes inkább konténerben nevelni őket, vagy alaposan feljavítani az ültetőgödröt. Párás, vizesebb mikroklímájú kertekben pedig szigorúan a többvirágú, gombás betegségeknek (mint a rózsarozsda vagy a fekete foltosság) ellenálló fajtákat keresd, különben állandóan permetezned kell majd.
Az elronthatatlan ültetés és a profi kertésztrükk
Amikor eljön az ültetés napja, ne spóroljátok el a helyet: a tövek között hagyjatok legalább 50 centiméter távolságot, és ássatok jó mély, tágas ültetőgödröt, hogy a gyökerek kényelmesen elférjenek. Itt vetettem be a kertész barátom zseniális trükkét: a szabadgyökerű rózsákat az ültetés előtt egy jó órára állítsátok bele egy vödör vízbe, hogy teljesen megszívják magukat.
A gödör aljára tegyetek bőségesen érett komposztot vagy szerves trágyát, mert a rózsa elképesztően tápanyagigényes növény. Úgy helyezzétek el a tövet, hogy az a bizonyos megvastagodott rész, az oltási pont éppen a talajszint felett legyen. Miután visszatöltöttétek és óvatosan megtapostátok a földet, jöhet egy alapos, bőséges beöntözés.
Arra nagyon figyeljetek, hogy mindig a növény tövét locsoljátok, a leveleket ne érje víz, mert a nedves levélzet a gombák melegágya. Ha elnyíltak az első virágok, azokat mindig vágjátok vissza, mert ezzel ösztönzitek a növényt arra, hogy újabb és újabb bimbókat hozzon.
