Ugrás a tartalomra

2100 év után kerültek elő épp tányérok és tálak: egy edényszállító hajó rakománya került elő – fotók

2100 év után kerültek elő épp tányérok és tálak: egy edényszállító hajó rakománya került elő - fotók

Fotó: Jebulon / Wikimedia Commons, CC0 (vágott változat)

· 7 perc

Több ezer tányér, tál és tálca került elő egy nagyjából 2100 éves hajóroncsból a törökországi Adrasan partjainál, 42-55 méteres mélységben, és a rakomány jelentős része ma is ép: a beszámolók szerint 6511 darab vészelte át egyben az elsüllyedést és a két évezredet. Az, hogy ennyi törékeny edény megmaradt, nem a szerencsén múlt, hanem azon, ahogyan az ókori kereskedők becsomagolták az árut.

Tedd a KertVárat kedvenc forrásoddá!Így a Google-ben elsőként látod a cikkeinket.Beállítom
Hirdetés

A lelet azért is különleges, mert egy olyan edénytípust azonosítottak benne, amelyről egy híres római politikus, Cicero is írt egyik levelében. A tengerfenékről így nemcsak egy elsüllyedt hajó rakománya került elő, hanem egy több mint kétezer éves vásárlási lista „szállítmánya” is.

Füvet nevelnek a tetőn, és barna sajtot tesznek a szaftba: 12 fura norvég szokás a kertből és a konyhábólEz is érdekelhetFüvet nevelnek a tetőn, és barna sajtot tesznek a szaftba: 12 fura norvég szokás a kertből és a konyhából

Hol süllyedt el a hajó?

A roncs Antalya tartományban, Adrasan partjai előtt fekszik, Törökország déli, földközi-tengeri partvidékén. A víz alatti ásatások 2025-ben kezdődtek a török kulturális és turisztikai minisztérium szervezésében, a munkában az Antalyai Akdeniz Egyetem víz alatti régészeti kutatóközpontja is részt vett. A felhozott töredékeket az egyetem kemeri restaurátorlaborjába szállították.

Hirdetés

Adrasan ma kedvelt üdülőhely, tiszta vizű öbleiről és a Suluada-szigethez induló hajókirándulásokról ismert. Kevesen gondolnak bele, hogy a fürdőzők alatt, a mélyben egy ókori kereskedőhajó rakománya pihen. A partvidék sziklás fokai és zátonyai azonban évezredek óta veszélyesek voltak a hajósokra.

A hajó a késő hellenisztikus és a korai római kor fordulóján süllyedt el, abban az időszakban, amikor Anatólia egyre inkább a terjeszkedő Római Birodalom vonzáskörébe került. A tengeri kereskedelem ekkor élte egyik virágkorát: a hajók a keleti kikötőkből a nyugati piacok felé vitték a kerámiát, a bort, az olajat és a fűszereket, és sokan közülük soha nem értek célba.

Mit szállított a hajó?

A rakomány főként finom asztali edényekből állt: tányérokból, tálakból és tálcákból, összesen 122 különböző formában és méretben. A minisztérium szerint ez a választék az akkori előkelő étkezési kultúra gazdagságát mutatja. Mehmet Nuri Ersoy kulturális miniszter úgy fogalmazott: „2100 éves asztali edényeket hozunk felszínre a Földközi-tenger mélyéről.”

Hirdetés
Hellenisztikus kori görög agyagtál a Metropolitan Múzeumból
Fotó: The Metropolitan Museum of Art / Wikimedia Commons, CC0 (vágott változat)

Az edények mellett amforák is előkerültek, vagyis hegyes aljú szállítókorsók, amelyekben bort, olívaolajat vagy más folyékony árut szállítottak. Ezeket a kutatók szerint több égei-tengeri szigeten készítették, a hajó tehát nem egyetlen műhely áruját vitte, hanem több helyről összegyűjtött szállítmányt. Az Anadolu hírügynökség szerint antiochiai pénzérmék is előkerültek a roncsból.

Rodoszi szállítóamfora a Kr. e. 3-2. századból
Fotó: The Metropolitan Museum of Art / Wikimedia Commons, CC0 (vágott változat)

A csomagolás, ami 2100 évet kibírt

A legérdekesebb kérdés az, hogyan maradhatott ép több ezer törékeny agyagtál egy elsüllyedt hajóban. A válasz a csomagolásban rejlik. Az edényeket fa ládákba rakták, a darabok közé pedig agyagot tömtek, amely ütéscsillapítóként működött. Amikor a hajó elsüllyedt és a ládák a tengerfenékre kerültek, az agyag megtartotta az edényeket a helyükön.

Fa ládák és az edények közé tömött agyag: így maradt egyben 6511 darab finom tányér és tál egy 2100 éves hajóroncsban.

Ez a módszer meglepően hasonlít ahhoz, ahogyan ma is csomagolunk: a törékeny tárgyakat egymástól elválasztjuk, és a közöket kitöltjük valamilyen puha, rugalmas anyaggal. Az ókori kereskedők agyagot használtak, mi ma papírt, buborékfóliát vagy textilt. A tányérok egymásba rakva, rétegesen sorakoztak, ahogy egy mai konyhaszekrényben is.

Az edények tárolása ma is sokat foglalkoztat, ezért is vált népszerűvé a finn tányérszárító szekrény, amely egyszerre tárol és szárít.

Mire használták a 122 féle edényt?

A 122 különböző forma és méret arra utal, hogy a rakomány nem egyszerű tömegáru volt, hanem teljes étkészletek alapanyaga. A római és hellenisztikus előkelők lakomáin a fogások sorban érkeztek, és mindegyikhez más méretű tál vagy tányér tartozott: kisebbek a mártásoknak és előételeknek, nagyobbak a sülteknek, lapos tálcák a kenyérnek és a gyümölcsnek.

Hirdetés

A gazdag rómaiak lakomáikon hagyományosan heverőkön elnyúlva étkeztek, és az asztalra kerülő edények a vendéglátó rangját is jelezték. Egy szép, egyforma étkészlet ugyanolyan presztízstárgy volt, mint ma egy finom porcelánkészlet a vitrinben, amelyet csak ünnepekkor vesznek elő.

Az edények anyaga és használata ma is fontos kérdés a konyhában, gondoljunk csak arra, mit jelentenek a számok a műanyag dobozok alján, és melyiket szabad a mikróba tenni.

Ki volt Cicero, és mit írt ezekről az edényekről?

A kerámiák többsége a kutatók szerint Rhosusban készült, a mai Arsuz városában, Hatay tartományban, az İskenderuni-öböl partján. Rhosus a kerámiáiról volt híres, az itt készült edényeket a rómaiak rhosica vasa néven ismerték.

Hirdetés
Cicero mellszobra a római Capitoliumi Múzeumban
Fotó: Wilfredor / Wikimedia Commons, CC0 (vágott változat)

Marcus Tullius Cicero, a római szónok és államférfi Kr. e. 50-ben levelet írt barátjának, Titus Pomponius Atticusnak, és ebben azt írta, hogy Rhosusból rendelt számára edényeket. A levélben tréfásan meg is jegyezte, hogy barátja szerény zöldséges fogásokat szolgál fel az elegáns tányérokon. A minisztérium szerint ez a levél bizonyítja, hogy a rhosusi kerámia a római világban ismert és megbecsült áru volt.

Fontos azonban, hogy semmi nem utal arra, hogy éppen az Adrasan előtt talált edények Ciceróéi lettek volna. A lelet azt mutatja meg, milyen árut szállítottak ugyanabban a korszakban, és hogyan jutott el a keleti műhelyek terméke a gazdag római vásárlókhoz.

Hová tartott a hajó, és miért süllyedt el?

A kutatók szerint a hajó Rhosusból indult, és valószínűleg Róma, illetve Itália felé tartott. Útközben vihar érte, egy sekély részen zátonyra futott, majd Adrasan partjainál elsüllyedt. A rakomány arra utal, hogy a Kr. e. 1. században egy kiterjedt kereskedelmi hálózat kötötte össze Antiochiát, az Égei-tenger szigeteit, Görögországot és az itáliai partokat.

Hirdetés

Antiochiai pénzérmék, égei-tengeri amforák és rhosusi tányérok egy fedélzeten: a hajó a Kr. e. 1. század nagy kereskedelmi útjainak tükre.

Ez az időszak Róma meggazdagodásának kora volt. A Metropolitan Múzeum szakértője szerint a Kr. e. 2. és 1. században soha nem látott mértékben áramlott a vagyon Rómába, a gazdag rómaiak fényűző villákat építtettek, és az asztalukra is a legszebb edényeket akarták. A rhosusi tányérok ennek a keresletnek a kiszolgálására indulhattak útnak.

A tenger mélye sok ilyen kincset őriz. Hasonló meglepetést okozott az elsüllyedt palotában talált gyűrű, amelyen az ókori világ egyik csodája látszik.

Hirdetés

Hogyan dolgoznak a mélyben a régészek?

Egy 42-55 méter mélyen fekvő roncs feltárása egészen más, mint egy szárazföldi ásatás. Ilyen mélységben a búvárok csak rövid ideig dolgozhatnak, a felszínre jövet pedig hosszú biztonsági megállókat kell tartaniuk. Minden merülést előre megterveznek, és a lehető legtöbbet dokumentálják fényképekkel és mérésekkel, mielőtt bármit felhoznának.

A víz alatti régészetben a tárgyak helyzete legalább annyira fontos, mint maguk a tárgyak. Abból, hogy a ládák hogyan dőltek el, és az edények milyen rendben feküdtek, a hajó szerkezetére és a rakodás módjára is lehet következtetni. Ezért nem emelnek ki semmit addig, amíg a pontos elhelyezkedését rögzítették. Egy régi tárgy kinyitása vagy megfejtése is sokszor évekig tart, ahogy a 400 éves sárgaréz lakat esetében is történt.

Mi lesz a leletekkel?

A víz alatti munka robotok segítségével folytatódik, mert a 42-55 méteres mélység komoly kihívás a búvároknak. Minden új darab segíthet pontosabban meghatározni a rakomány összetételét, és ezen keresztül a hajó útvonalát is. A felhozott edényeket restaurálják, majd tudományos feldolgozás után várhatóan múzeumban mutatják be.

A török vizekben más ókori roncsok is ismertek, köztük egy nagyjából 1500 éves hajó, amely szintén több ezer kerámiatányért szállított. Az ilyen leletek a régészek szerint azért értékesek, mert a szárazföldön a tányérok legtöbbször törötten, cserépként kerülnek elő, egy elsüllyedt rakomány viszont a teljes, használatlan árut mutatja meg, úgy, ahogy a vásárlóhoz indult.

Hirdetés

A régészeti leletek gyakran a legváratlanabb helyről kerülnek elő. Egy család például évekig ajtót támasztott egy patakban talált kővel, ami végül színaranynak bizonyult.

Az Adrasan előtti roncs viszont nem szerencse kérdése, hanem évek óta tartó, tervszerű kutatás eredménye, és a munka még korántsem ért véget.

Aki szereti a régi tárgyak történetét, annak a pompeji szekrény is tetszeni fog, amely közel 2000 évig őrizte egy család holmiját.

Forrás: HeritageDaily, Gizmodo, Daily Sabah

Következő cikkBabapiskóta helyett ezt tedd bele: így lesz különleges a karácsonyi tiramisuElolvasom ›
Hirdetés
Olvasd el ezeket is

Iratkozz fel a KertVár hírlevelére!

Ez is érdekelhet

Hasonló cikkek