A Bankmonitor kalkulációja szerint az a személy, aki 2026-ban, 40 évnyi bejelentett, végig átlagbéres munkaviszony után vonul nyugdíjba, 389 440 forintos kezdő állami nyugdíjra számíthat. Ez első pillantásra kedvezőnek tűnhet, hiszen csak kevéssel marad el a 2026. májusi 436 ezer forintos nettó mediánbértől. A kép azonban jóval árnyaltabb, ha hosszabb távon is megvizsgáljuk a helyzetet.
A magyar nyugdíjrendszer egyik sajátossága, hogy míg a kezdő nyugdíjat a korábbi évek bérszintje alapján állapítják meg, a megállapítást követően az ellátás már nem követi a bérek növekedését. Az éves nyugdíjemelés főszabály szerint az inflációhoz igazodik, így a már megállapított nyugdíjak nem emelkednek automatikusan a keresetekkel együtt.
Amíg az aktív dolgozók bére reálértékben is nő, vagyis a fizetések gyorsabban emelkednek, mint az árak, addig a nyugdíjasok ellátásának vásárlóereje lényegében változatlan marad. Ha a gazdaság növekszik, az aktív keresők évről évre jobban élhetnek, miközben a nyugdíjasok ebből a fejlődésből nem részesülnek.
A Bankmonitor szerint a probléma egyik lehetséges megoldása az lenne, ha a nyugdíjemelések meghatározásakor nemcsak az inflációt, hanem részben a bérek növekedését is figyelembe vennék.
A nemzetközi gyakorlatban három alapvető indexálási modell létezik:
Bérindexálás: a nyugdíjak a keresetekkel együtt emelkednek. Ez megőrzi a nyugdíjak bérekhez viszonyított értékét, ugyanakkor jelentősen nagyobb és nehezebben tervezhető költségvetési kiadásokat eredményezhet.
Árindexálás: a nyugdíjak az infláció mértékével nőnek. Ez megőrzi a vásárlóerőt, viszont nem biztosítja, hogy a nyugdíjasok automatikusan részesüljenek a reálbér-emelkedésből. Magyarországon 2012 óta kizárólag a várható infláció alapján határozzák meg az év eleji nyugdíjemelést.
Vegyes indexálás: az emelés mértékét az infláció és a bérnövekedés egyaránt befolyásolja. Magyarországon korábban ilyen rendszer működött, az úgynevezett svájci indexálás.
Hazánkban korábban alkalmazták a svájci indexálást, amelyben 50 százalékos súllyal a bérek, 50 százalékos súllyal pedig az infláció változását vették figyelembe. Ez a megoldás ugyan nem szüntetné meg teljesen a lemaradást, de jelentősen mérsékelhetné azt.
Az indexálási rendszer megváltoztatása politikai és költségvetési döntés, amelyre az egyéni megtakarítóknak nincs közvetlen ráhatásuk. Arra azonban igen, hogy mekkora saját megtakarítással és nyugdíjkiegészítéssel érkeznek el az aktív éveik végére. Minél korábban kezd valaki félretenni, annál kisebb havi összegből építhet fel jelentősebb tartalékot.
