Mint szinte minden virágnak, úgy a leandernek is szüksége van megfelelő tápanyagokra, különösen tavasszal és a virágzási időszakban. Ha azt szeretnénk, hogy ne csak hatalmas zöld bokrot neveljen, hanem rengeteg virágot is hozzon, nem mindegy, milyen tápoldatot választunk.
Kevesen tudják, hogy a leander virágzásához különösen fontos a kálium és a foszfor, miközben a túlzott nitrogénbevitel inkább a levelek és hajtások fejlődését segítheti.
Éppen ezért érdemes olyan tápoldatot keresni, amelyet kifejezetten virágzó növényekhez vagy leanderhez fejlesztettek ki, és amelynek kálium- és foszfortartalma megfelelő.
Milyen tápoldatot érdemes választani?
Vásárláskor ne csak a csomagolást nézzük, hanem az összetételt is. Érdemes elsősorban az alábbiakat keresni:
- kifejezetten leanderhez vagy virágzó növényekhez készült tápoldatok,
- magasabb káliumtartalmú készítmények,
- olyan tápok, amelyek nem elsősorban a levélnövekedést serkentik.
A magas nitrogéntartalmú tápoldatoktól a leander valóban gyorsan növekedhet és gyönyörű zöld leveleket hozhat, de ez nem feltétlenül jelent több virágot.
Milyen gyakran kell tápoldatozni a leandert?
A tavaszi és nyári növekedési időszakban általában rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége. A konkrét gyakoriságnál azonban mindig az adott készítmény adagolási útmutatóját érdemes követni.
Fontos szabály, hogy tápoldatozás előtt a növény földje ne legyen teljesen kiszáradva. A koncentrált tápoldat száraz közegben károsíthatja a gyökereket.
Télen, amikor a növény pihen és megfelelő körülmények között telel, a tápoldatozást általában jelentősen csökkenteni vagy szüneteltetni lehet.
Ezekkel a tápoldatokkal érdemes óvatosnak lenni
Nem minden tápoldat ideális akkor, ha a célunk a gazdag virágzás. Különösen érdemes figyelni:
- a kifejezetten „zöldítő” készítményekre,
- a nagyon magas nitrogéntartalmú tápokra,
- az univerzális tápoldatokra, ha azok összetétele nem megfelelő a virágzó növény számára.
A túlzott nitrogénellátás hatására a leander erős, bokros és mélyzöld lehet, miközben a virágzás háttérbe szorulhat. Ezért fordulhat elő, hogy látszólag egészséges a növény, mégis kevés virágot hoz.
Házi megoldásokkal is próbálkozhatunk
A bolti tápoldatok mellett néhány házi módszer is szóba jöhet, ezeknél azonban különösen fontos a mértékletesség.
1. Fahamus oldat
Tiszta, kezeletlen fa hamujából kis mennyiséget vízhez adva káliumtartalmú oldat készíthető. A fahamu azonban lúgosítja a talajt, ezért rendszeres vagy túlzott használata nem ajánlott.
2. Banánhéj áztatóvize
A banánhéjat egy éjszakára vízbe lehet áztatni, majd az így kapott folyadékot hígítva használni. Csodát ettől sem érdemes várni, de alkalmi kiegészítésként használható.
3. Komposztlé
Megfelelően elkészített és felhígított komposztlével szintén adhatunk némi plusz tápanyagot a növénynek. Itt is fontos, hogy ne túl koncentrált formában kerüljön a cserépbe.
Ezeket inkább ne öntsük a leander földjére
Az interneten rengeteg házi praktika terjed, de nem minden konyhai maradékból lesz jó növénytáp. Érdemes kerülni például:
- a cukros vizet,
- a tejet,
- a nagy mennyiségű kávézaccot,
- a közvetlenül a cserépbe szórt tojáshéjat.
A tápoldat önmagában nem elég
Hiába választjuk ki a megfelelő tápoldatot, a bőséges virágzáshoz megfelelő mennyiségű napfényre, vízre és jó tartási körülményekre is szüksége van a leandernek.
Ha azonban a növény egészséges, elegendő napot kap, megfelelően öntözzük, és a tápanyag-utánpótlást is a virágzáshoz igazítjuk, sokkal jobb esélyünk van arra, hogy nyáron ne csak zöld levelekből, hanem látványos virágokból is bőven jusson.
Forrás: Kertvár

