Novemberben a gyepűrózsa bokra csupasz és tüskés, csak a piros csipkebogyók világítanak már rajta. Sokan ilyenkor azonnal visszavágják vagy leszedik a termést teának, lekvárnak. Mielőtt az összeset levágnád, jobb ha tudod, hogy a madaraknak ez a bogyó tartalék, nem első fogás.
Egy angliai vizsgálat (Croxton és Sparks, 2004) három téli szezonon át hetente számolta a bogyókat a galagonyán, a kökényen és a gyepűrózsán. A csipkebogyót októbertől december elejéig a madarak alig bántották: december 1-jén a termés 60-75 százaléka még a bokron volt. Ezután a fogyás felgyorsult, és január harmadik hetére elfogyott. A galagonyából ezzel szemben december elejére általában csak a termés tizede maradt.
A csipkebogyó tehát akkor kerül sorra, amikor a könnyebb falatok már teljesen kifogytak. A brit madártani intezet, a BTO kerti ajánlása azt is leírja, melyik madár bírja a termést, mert a csipke viszonylag nagy bogyó, és nem minden faj tudja lenyelni.
Fenyőrigó
A fenyőrigó a hazai teleken jellemzően csapatosan kóborló rigó. A BTO szerint azon kevés rigók egyike, amelyek a csipkebogyóval is megbirkóznak. Az angliai vizsgálat szerzői a kökény késő januári hirtelen fogyását is a vonuló rigócsapatok megérkezésével magyarázták.
Fekete rigó
A kerti madarak közül a fekete rigó a legbiztosabb csipkeevő. A BTO szerint lenyeli a csipkebogyót, de ha választhat, a galagonyát előnyben részesíti. Ez illik az angliai mérések menetéhez: ahol galagonya is van, ott a rigók azt fogyasztják el először, és csak utána térnek át a csipkére.
Léprigó
A léprigó a BTO szerint szintén elboldogul a csipkebogyóval, bár leginkább a kökényt kedveli.
Kik hagyják ki a csipkét?
Nem minden rigónak való ez a falat. Az énekes rigó és a szőlőrigó a BTO leírása szerint nem tud mit kezdeni vele, mert a csipkebogyó túl nagy nekik. Az énekes rigó a kökényt, a szőlőrigó a galagonyát részesíti előnyben.
A csonttollú esete külön figyelmet kíván, mert gyakran ezzel a madárral illusztrálják a téli bogyóevést. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajleírása szerint nálunk szinte minden télen megjelenik, általában kevés példányban, inváziós években viszont akár több százas vagy több ezres csapatokban, főleg városi parkokban, temetőkben. A táplálékaként a japánakác, a madárberkenye, a nyugati ostorfa és a fagyöngy bogyóit nevezi meg. A csipkebogyó nem szerepel a felsorolásban, így a kerti vadrózsánál nem ő a legvalószínűbb vendég.
A többi téli bogyós cserje
A csipke akkor ér a legtöbbet, ha nem egyedül áll. Az angliai vizsgálat szerzői is azt javasolták, hogy a sövényben több, különböző időben érő és fogyó cserje legyen, mert így tolódik ki a madarak táplálékkínálata a télbe.
- Galagonya. Az egybibés és a kétbibés galagonya is hazai faj. Ez fogy el leghamarabb, a vizsgálatban december elejéig nagyrészt.
- Kökény. Ennek is sokáig kitart a termése. Az egyik télen december elsején még több mint 70 százaléka a bokron volt, és csak január közepére fogyott el.
- Borbolya. A Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület élővilágbarát kerti kiadványa a sóskaborbolyát a bogyós, fajgazdag kert növényei között sorolja fel, a bogyókat a rigók és poszáták hagyományos őszi táplálékaként említve.
- Madárberkenye és tűztövis. Ugyanez a kiadvány mindkettőt a madaraknak táplálékot adó fajok közé sorolja, a tűztövisről külön megjegyzi, hogy a madarak kedvelik.
Ha a rózsabokrot formázni szeretnéd, a metszéssel várj tavaszig. Az angliai kutatók a sövénynyírást is januárra javasolták, amikorra a termés nagy része elfogy. Ha teának is szednél csipkét, hagyj belőle a bokron, a madaraknak a fele is sokat jelent.
A bogyós cserjék mellett a téli madáretetés is segít a hideg hónapokban.
Források: conservationevidencejournal.com, bto.org, mme.hu, mek.oszk.hu
