Október végén jelentették be, hogy a Naprendszer külső peremén, a Plútónál is messzebb kering az az égitest, amely az elmúlt két évtized legnagyobb újonnan felfedezett Neptunuszon túli objektuma lehet. Az ideiglenes neve 2026 ED138 lett, és a felfedezői szerint jó esélye van arra, hogy hivatalosan is törpebolygóvá nyilvánítsák a közeljövőben.
A hír az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (NSF) és a Washingtoni Egyetem október 27-i közleményéből származik. A becslések szerint a test átmérője 600 és 1500 kilométer között van, Mario Jurić, a Washingtoni Egyetem professzora, a Rubin naprendszer-kutató csoportjának vezetője nagyjából 1000 kilométerrel számol. Összehasonlításképp a Plútó átmérője valamivel több mint 2300 kilométer.
Hogyan bukkantak rá?
Matthew Holman, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója október 13-án este találta meg a jelet, miközben a chilei Vera C. Rubin Obszervatórium Simonyi Survey Telescope nevű műszerének adatait fésülte át egy Kevin Napierrel közösen fejlesztett keresőprogrammal. Jurić ezután további 20 észlelést talált róla a márciusi felvételekben, más égboltfelmérések archívumában pedig 2016-ig visszamenőleg is ráakadtak. Így már több mint tíz év pályaadata áll rendelkezésre.
Hogy miért nem vette észre senki korábban? Az objektum az égbolt egy olyan részén halad, amely közel esik a Tejútrendszer síkjához. Ott annyi a csillag, hogy egy halvány, lassan mozgó pont könnyen elvész közöttük. A Rubin Obszervatórium erőssége éppen az, hogy újra és újra lefotózza ugyanazt az égterületet, és az algoritmusok kiszúrják, mi mozdult el.
A 2026 ED138 jelenleg nagyjából 46 csillagászati egységre, vagyis körülbelül 6,9 milliárd kilométerre van a Naptól. A napfénynek mintegy 6,4 órába telik, mire odaér. A Plútó átlagos távolsága ehhez képest 40 csillagászati egység.
Mitől lesz valami törpebolygó?
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2006-ban, prágai közgyűlésén szavazta meg a ma is érvényes meghatározást. Bolygó az, ami a Nap körül kering, elég nagy tömegű ahhoz, hogy a saját gravitációja közel gömb alakúra formálja, és a pályája környezetét is megtisztította. A törpebolygó az első két feltételnek megfelel, a harmadiknak nem, és nem is más égitest holdja.
Ezen a döntésen veszítette el a Plútó a bolygó rangját, így maradt nyolc bolygó a Naprendszerben. Azóta öt hivatalos törpebolygó van: a Plútó, a Ceres, az Erisz, a Haumea és a Makemake. A Neptunuszon túl ugyan több ezer égitestet ismerünk, de a legtöbb túl kicsi ahhoz, hogy gömb alakú legyen. A Naprendszeren túl is akadnak meglepetések, egy exobolygóról már rádiójeleket is észleltek.
Miért ilyen bizonytalan a mérete?
A távcső csak azt látja, mennyi napfényt ver vissza a test. Egy kisebb, de világos, jeges felszín ugyanolyan fényes lehet, mint egy nagyobb, sötét. A pontos méret eldöntéséhez infravörös mérés kell, amely a test saját hőjét érzékeli.
Ebben a magyar kutatók komoly tapasztalattal rendelkeznek. A HUN-REN Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet csapata, Kiss Csaba vezetésével, 2019-ben az Icarus folyóiratban közölte, hogy a Hubble-űrtávcső archív felvételein holdat találtak a 2007 OR10 jelű, azóta Gonggong nevet kapott égitest körül. A hold pályájából kiszámolták a rendszer tömegét, a Herschel-űrtávcső infravörös adataiból pedig nagyjából 1230 kilométeres átmérőt kaptak. A Gonggong mégsem szerepel az IAU hivatalos listáján, ami jól jelzi, milyen lassú és óvatos a törpebolygóvá nyilvánítás folyamata.
A 2026 ED138 esetében is ez jön most. Más obszervatóriumok utókövető mérései döntik el, mekkora valójában, és ha szerencséje van, a hatodik hivatalos törpebolygó lehet belőle. Addig csak jelölt a sok ezer Neptunuszon túli égitest között, igaz, az egyik legnagyobb.
Források: washington.edu, nsf.gov, iau.org, arxiv.org
