Elsőre úgy néz ki, mintha valaki fehér tollal összefirkálta volna az eget egy hófödte hegycsúcs fölött. A vonalak egy része egyetlen pontból legyezőszerűen szétterül, a többi keresztül-kasul szeli az eget. Pedig a képen nincs semmi trükk, és nem is hullócsillagok látszanak rajta. Minden egyes csík egy Föld körül keringő műhold, amely néhány másodpercre felvillant a fényképezőgép előtt.
Így készült a kép
A fotót Brendan Larsen, egy 51 éves új-zélandi fotós készítette a Taranaki-hegy fölötti égboltról. A The Guardian beszámolóját idéző Kottke.org szerint a gépét úgy állította be, hogy folyamatosan 8 másodperces felvételeket készítsen, köztük 2 másodperc szünettel. Majdnem két órán át hagyta így dolgozni, és ezalatt 578 kép készült. Ezt maga is úgy írta le, hogy ez volt a könnyű rész.
Ez is érdekelhetEzért nem tesznek a hollandok függönyt az ablakra, helyette így használjákA nehezebb csak ezután jött. Larsen nagyjából 45 órán át rétegezte egymásra a képeket egy képszerkesztő programban. Minden egyes felvételen körülbelül 25 műhold látszott, és a munka nagy részét az tette ki, hogy a csillagokat egyenként kiradírozta, hogy csak a műholdak nyoma maradjon meg. Saját becslése szerint a végső képen nagyjából 14 450 műholdnyom látszik, ami körülbelül 1400 különböző műholdat jelent.
A két szám közti különbség abból adódik, hogy ugyanaz a műhold két óra alatt többször is áthalad a látómezőn, és több egymást követő felvételen is szerepel. A végeredmény így nem egy pillanatot mutat, hanem azt, mi zajlott a hegy fölött két teljes órán át.
Larsen elmondta azt is, hogy amikor a szerkesztés közben elkezdett kirajzolódni a minta, rájött, hogy minél több felvételt tesz hozzá, annál lenyűgözőbb lesz az eredmény. Saját szavaival ez volt élete legidőigényesebb képszerkesztése.
Erről is írtunk: Döntöttek a világidő megváltoztatásáról: 2027-től eltűnik a szökőmásodperc
Mesterséges intelligenciának hitték
Amikor a kép felkerült az internetre, rengetegen azt írták alá, hogy biztosan mesterséges intelligenciával készült. A The Guardian szerint ez nem igaz: a felvételek valódiak, a kép összerakása pedig kézi munka volt.
Ez talán a történet legérdekesebb része. A kép annyira valószerűtlennek tűnik, hogy sokan inkább elhitték, hogy egy gép rajzolta, mint azt, hogy ez az éjszakai égbolt valódi állapota. Pedig a műholdak ott vannak, csak szabad szemmel egyszerre mindig csak néhányat látunk belőlük. A fényképezőgép két óra alatt viszont mindet összegyűjti, és ettől lesz a kép ennyire sokkoló.
Egy másik fotós, Vincent Laforet „fontos fényképnek” nevezte Larsen munkáját. Elmondta, hogy amikor először figyelt fel egy ilyen műholdsorra az égen, előbb megijedt, aztán összezavarodott, végül elbűvölte a látvány. Utána viszont csalódottságot érzett, amikor rájött, hogy kis műholdakat követ a szemével, amelyek ráadásul valószínűleg az éppen készülő hosszú expozíciós felvételét is tönkretették. A kérdése azóta sokszor visszhangzott: ki adott ehhez engedélyt bárkinek?
Miért lett ennyi műhold?
Az elmúlt években ugrásszerűen nőtt a Föld körül keringő műholdak száma. A NASA egy friss kutatására hivatkozó Telex-cikk szerint 2019 óta 5 ezerről 15 ezernél is többre emelkedett a számuk. A legnagyobb rész az olyan műholdas internetszolgáltatásokhoz tartozik, amelyek több ezer műholdból álló hálózatokkal fedik le a bolygót.
A PetaPixel fotós szaklap szerint idén márciusban a legnagyobb ilyen hálózatot üzemeltető cég már a 10 ezredik műholdját lőtte fel. A 444 korábbi összefoglalója szerint a különféle előrejelzések az évtized végére több tízezer, egyes számítások akár 100 ezer műholddal is számolnak.
Kapcsolódó cikkünk: Rozsdás mérődoboz került elő Izlandon, két évvel azután, hogy a sarki jégen hagyták
A legtöbb ilyen műhold nem világít magától. Napnyugta után és napkelte előtt viszont, amikor a földfelszín már sötétben van, a több száz kilométer magasan keringő műholdakat még eléri a napfény, és visszaverik. Ezért látszanak ilyenkor fényes, mozgó pontként, egy hosszú expozíciós fotón pedig vonalként.
Nem csak a fotósokat zavarja
A műholdak a csillagászok munkáját is nehezítik. A Telex által ismertetett kutatás szerint már 2018 és 2021 között a Hubble űrtávcső felvételeinek 4,3 százalékán feltűntek ilyen fénycsíkok. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a visszavert fény nem csak a csík mentén takar ki égitesteket, hanem nagyobb területen is zavarhatja a megfigyelést, így például egy csillag fényének apró változását, amely egy körülötte keringő bolygóra utalhatna.
Larsen nem az első, aki így próbálta láthatóvá tenni a jelenséget. Egy ausztrál fotós, Joshua Rozells korábban 343 felvételből rakott össze hasonló képet, eredetileg csillagnyomokat akart fotózni, de szinte minden képén műholdcsíkok jelentek meg.
Larsen képe azonban más léptékű. A 2026-os felvételen annyi a műhold, hogy a csillagok szinte eltűnnek mögöttük, és ezt még úgy is nehéz elhinni, hogy tudjuk, hogyan készült. Ez azért is ironikus, mert a csillagászok közben egyre halványabb, távolabbi égitesteket próbálnak megtalálni, például a Neptunuszon túl is.
A hegy, amely fölött készült
A Taranaki egy aktív rétegvulkán Új-Zéland Északi-szigetének nyugati partján, szinte tökéletes kúp alakjáról híres. A Live Science szerint utolsó nagyobb kitörése nagyjából 200 éve volt. A helyi maori törzsek ősüknek tekintik, és a hegyet jogi személyként ismerték el.
Ettől lesz igazán erős a kép üzenete. Egy évszázadok óta szent hegy fölött, egy olyan égbolton, amelyet nemzedékek óta ugyanígy figyeltek, ma két óra alatt több mint ezer műhold húz át. A hegy és a táj a képen ugyanolyan, mint száz éve, csak az ég változott meg.
Te is láthatod őket
- Derült, holdtalan estén, nem sokkal napnyugta után a legjobb az esély.
- Városi fényektől távol több látszik belőlük.
- A műhold egyenletesen, villogás nélkül halad, ellentétben a repülőgéppel.
- Egy-egy friss indítás után hosszú, gyöngysorszerű sorokban is feltűnhetnek.
Hasonló témában: Tiltott zónák: 5 hely, amelyeket a Google Maps csak elmosva mutathat
