Amikor először hallottam a császárfáról, én is teljesen el voltam ájulva. Ki ne akarna egy olyan fát, ami szinte a szemed láttára nő meg, tavasszal meg úgy néz ki a lila virágaival, mintha egy mesekönyvből lépett volna elő? Olyan, mint egy kész csoda: pikk-pakk árnyékot ad, és még jól is mutat. De ahogy telt az idő, és láttam egy-két ismerősöm udvarán, mi lesz ebből pár év után, rájöttem, hogy ez a csodafa valójában egy két lábon járó – pontosabban ezer gyökéren kúszó – katasztrófa is lehet, ha nem vigyázunk.
A növényvilág “buldózere”
A császárfával az a legnagyobb baj, hogy nem ismer mértéket. Mivel elképesztő tempóban fejlődik, mindent és mindenkit félresöpör az útjából. A magjai úgy terjednek, mint a futótűz, és ahol földet érnek, ott pillanatok alatt elnyomják a hazai növényeinket. Olyan, mint egy önző lakótárs: minden vizet megiszik, és az összes tápanyagot kiszippantja a földből, a többi bokornak vagy virágnak meg csak a száraz morzsák maradnak. Ha mellé ültetsz valamit, készülj fel rá, hogy az a növény csak sínylődni fog.
Amikor a gyökér elindul a ház felé
Ez az a pont, ahol sokan elkövetik az életük hibáját. Mivel a lombja hatalmasra nő, a gyökérzete is ugyanezt teszi a föld alatt, ráadásul brutális erővel. Láttam már olyat, hogy a császárfa gyökere egyszerűen megemelte a betonjárdát, és elkezdte szétrepeszteni a ház alapját. Nem játék! Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, tudd, hogy legalább 8-10 métert kell hagynod a faltól, különben pár év múlva a kőműves lesz a legjobb barátod, mert szét fogja tolni az épületet.
A téli fagyok és a potyogó ágak
Bár látványra robusztusnak tűnik, a magyar teleket nem viseli túl jól. A nagy mínuszokban a friss hajtásai hajlamosak visszafagyni, ami miatt a fának állandóan “sebei” lesznek. De a nagyobb gond, hogy a fája nem olyan szívós, mint egy tölgyé. Egy komolyabb téli vihar vagy egy nagyobb hóesés után simán letörhetnek róla akkora ágak, amik lazán beszakítják a tetőt vagy összetörik a kerítést. Télen állandóan résen kell lenni és nézegetni, nincs-e rajta repedés.
Van élet a császárfán túl is
Félreértés ne essék, ha van egy hatalmas, üres telked a puszta közepén, és kell egy gyors árnyékoló mondjuk a medence mellé, akkor jó szolgálatot tehet. De egy átlagos kertes házba szerintem több a nyűg vele, mint a haszon. Ha igazi, dús lombkoronát szeretnél, ami nem akarja lebontani a házadat, én inkább a hazai klasszikusok felé kacsintgatnék. Egy szép szomorúfűz a kert végébe, egy elegáns nyírfa, vagy akár egy régi vágású eperfa sokkal megbízhatóbb társ hosszabb távon.
