Nálunk a családban van egy örökös vita: mi az a kaja, amiért mindenki hajlandó azonnal az asztalhoz ülni, de nem kell miatta órákat görnyedni a tűzhely felett? A válasz nálunk egyértelműen a brassói. Ez az az étel, amit nem lehet elrontani, ha az ember odafigyel a fokhagymára, és nem akarja kispórolni belőle a lelket. Olcsó, laktató, és olyan illata van, hogy még a szomszéd is átkopog egy kóstolóért. Most megmutatom, én hogyan csinálom, hogy a hús puha maradjon, a krumpli meg ropogós.
Miért imádjuk a brassóit?
Szerintem a brassói titka az egyszerűségében rejlik. Nem kellenek hozzá egzotikus fűszerek, se különleges konyhatechnológia, csak egy jó adag fokhagyma és egy kis türelem. Az a zseniális benne, hogy egyetlen tálban ott van minden: a szaftos hús, a sült krumpli és az a rengeteg aroma, ami az egészet összefogja. Én legszívesebben egy jó nagy adag házi kovászos uborkával tálalom, mert az a savanykás íz úgy kell mellé, mint egy pohár hideg víz a sivatagban.
Amiket készíts ki a konyhapultra:
- 50 dkg sertéscomb (szép, friss darabot válassz)
- 1 kg krumpli (lehetőleg olyan, ami alkalmas sütésre)
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 6 gerezd fokhagyma (ne sajnáld, ez adja az ízét!)
- Fűszerek: só, őrölt bors, majoránna, egy kevés pirospaprika
- Étolaj a sütéshez
Így készül nálunk a szaftos-fokhagymás hús
A folyamatot a hús előkészítésével kezdem. Én szeretem apró, falatnyi kockákra vágni, mert így sokkal gyorsabban átsül és több szaftot tud magába szívni. Egy nagyobb lábasban kevés olajon elkezdem fehéredésig pirítani a húskockákat. Amikor már kezd egy kis színt kapni, felöntöm egy kevés vízzel, éppen csak annyival, hogy ellepje.
Ekkor jön a lényeg: beledobom az apróra vágott vöröshagymát és a fokhagymapréssel szétnyomott gerezdeket. Ilyenkor már kezdődnek az illatfelhők! Megszórom a sóval, a borssal, a majoránnával és a pirospaprikával. Alacsony lángon, fedő alatt hagyom párolódni. Ha a víz elfőne, de a hús még nem olyan omlós, mint szeretném, mindig pótolom egy kicsit. A cél az, hogy a végén ne ússzon a lében, hanem egy sűrű, szaftos bevonat maradjon a húson.
A krumpli és az utolsó simítások
Míg a hús magában rotyog, megpucolom a krumplit, és nagyjából akkora kockákra vágom, mint amekkora a hús volt. Forró olajban, egy külön serpenyőben aranysárgára és ropogósra sütöm őket, majd miután lecsepegtettem, enyhén megsózom.
Amikor a hús már teljesen puha és a szaftja is szép sűrű, visszaveszem a vizet, és kicsit “zsírjára” pirítom az egészet. Az utolsó, és egyben legfontosabb lépés: a sült krumplit és a húst egy nagy tálban alaposan összeforgatom. Fontos, hogy ezt közvetlenül a tálalás előtt csináljuk meg, hogy a krumpli ne szívja magát tele túl hamar szafttal és ne puhuljon meg teljesen. Forrón, illatosan az igazi!
