Benne vagyunk a nyárban, a paradicsomtövek lassan roskadoznak a fürtöktől, és az ember alig várja, hogy leszüretelje a munkája gyümölcsét. Aztán jön a hideg zuhany: megfordítod a legszebb, legnagyobb szemet, és látod, hogy az alja teljesen barna, plöttyedt és rothadásnak indult.
Ilyenkor a legtöbb kezdő kertész azonnal pánikba esik, és rohan a boltba valami durva gombaölő vegyszerért. Pedig van egy jó, és egy rossz hírem. A rossz az, hogy a már megfeketedett szemeket nem tudod megmenteni, menniük kell a kukába. A jó hír viszont az, hogy magát a növényt pofonegyszerűen rendbe hozhatod, ha tudod, mi a valódi probléma. Hintsd el a tévhiteket, mert itt a szódabikarbóna sem fog segíteni.
Felejtsd el a gombát, ez valami egészen más
Sokan szentül meg vannak győződve róla, hogy ez valami fertőző betegség, de az igazság az, hogy ezt a jelenséget csúcsrothadásnak hívják, és nem kórokozó, hanem komoly tápanyaghiány és stressz okozza.
A kánikulában a paradicsom nedvkeringése a hatalmas párologtatás miatt felborul, és a növény egyszerűen képtelen felszívni a talajból a létfontosságú elemeket. A bajt általában ezek a dolgok tetézik:
- Túl alacsony (savas) a talaj pH-értéke.
- Egyszerűen elfogyott a kalcium a földből.
- Vízstressz: a talaj hol porszáraz, hol pedig teljesen túl van öntözve.
- A rovarkártevők által nyitott sebeken keresztül elfertőződik a szövet.
