Az első komolyabb fagyok előtt sokan egyszerűen elzárják a kerti csap vízellátását, és ezzel elintézettnek tekintik a téliesítést. Pedig van néhány apróság, amit érdemes előtte ellenőrizni. Ha ugyanis víz marad a csőben, a fagy komoly károkat okozhat, amelyekre akár csak tavasszal derül fény.
A hidegebb hónapok közeledtével nemcsak a növényeket és a kerti bútorokat érdemes felkészíteni a télre. A ház külső vízvezetékei, kerti csapjai és locsolórendszerei is figyelmet igényelnek.
A probléma oka egyszerű: a víz fagyáskor kitágul. Ha egy vízzel teli, zárt csőszakaszban megfagy, jelentős nyomást idézhet elő. Ennek következménye lehet egy megrepedt cső, sérült szerelvény vagy csatlakozás.
Először ezt ellenőrizzük a kerti csapnál
Mielőtt elzárnánk a kerti csaphoz vezető vízellátást, érdemes megnézni, hol található a hozzá tartozó belső elzárószelep, és van-e mellette ürítési lehetőség.
A hagyományos kültéri csapoknál ugyanis önmagában nem feltétlenül elég a belső szelep elzárása. Az elzáró és a kerti csap között található csőszakaszban víz maradhat.
Ha az adott rendszer rendelkezik ürítőszeleppel vagy leeresztővel, az elzárás után ezen keresztül lehet kiengedni a bent maradt vizet. A kerti csapot ilyenkor szintén érdemes megnyitni, hogy a víz távozhasson.
A pontos eljárás azonban a kiépített rendszertől függ, ezért bizonytalanság esetén érdemes szakembertől segítséget kérni.
A slagot se hagyjuk a csapon
Az egyik legegyszerűbb, mégis gyakran elfelejtett lépés a locsolótömlő leválasztása.
A slagban és a csatlakozóknál is maradhat víz. A tömlőt ezért érdemes lecsatlakoztatni, teljesen kiüríteni, majd fagymentes vagy legalább védett helyen tárolni.
Ez különösen fontos a fagymentes kialakítású kültéri csapoknál is. Ezek megfelelő működéséhez szükség lehet arra, hogy elzárás után a csapban maradt víz szabadon ki tudjon folyni. A csatlakoztatva hagyott tömlő ezt bizonyos kialakításoknál akadályozhatja.
Elzárás után ellenőrizzük, valóban megszűnt-e a vízellátás
A belső szelep elzárása után nyissuk meg a kinti csapot. A vezetékben maradt víz először kifolyhat, majd a víznek el kell apadnia.
Ha hosszabb idő után is folyamatosan érkezik a víz, az arra utalhat, hogy az elzárószelep nem zár megfelelően, vagy nem a megfelelő szelepet zártuk el.
Ezt még a fagyok előtt érdemes kideríteni, nem pedig akkor, amikor már mínuszok vannak.
Nézzük meg a csapot és a környezetét is
A téliesítés jó alkalom arra is, hogy közelebbről megvizsgáljuk a kültéri szerelvényeket. Érdemes figyelni például arra, hogy:
- csöpög-e a csap teljesen elzárt állapotban;
- látható-e repedés vagy korrózió;
- megfelelő állapotban vannak-e a csatlakozások;
- nincs-e nedvesedés a falon a csap környezetében;
- sikerült-e ténylegesen vízteleníteni a fagyveszélyes csőszakaszt.
Egy lassan csöpögő csap nyáron legfeljebb bosszantónak tűnhet, télen azonban a folyamatosan jelen lévő víz már komolyabb problémát okozhat.
Nem minden kerti csapot kell ugyanúgy téliesíteni
Fontos különbséget tenni a hagyományos és a fagymentes kültéri csapok között.
Utóbbiakat úgy alakítják ki, hogy az elzárási pont a fal belső, melegebb oldalán helyezkedjen el, és megfelelő beépítés mellett a külső szakaszból el tudjon távozni a víz. Ettől azonban még ezeket is rendeltetésszerűen kell használni.
A konkrét kialakítás határozza meg, szükséges-e külön belső elzárás vagy víztelenítés. Ha nem tudjuk, milyen rendszer van a házban, nem érdemes találomra szelepeket nyitogatni.
A locsolórendszerről se feledkezzünk meg
Ha automata öntözőrendszer is működik a kertben, annak téliesítése külön feladat. A föld alatt futó vezetékekben, szelepekben és szórófejekben szintén maradhat víz.
Bizonyos rendszereket sűrített levegővel víztelenítenek, ezt azonban nem érdemes megfelelő felszerelés és tapasztalat nélkül házilag elvégezni, mert a túl nagy nyomás károsíthatja az alkatrészeket, és sérülésveszélyes is lehet.
Néhány perc ellenőrzés sok kellemetlenséget megelőzhet
A kerti csap téliesítésének lényege tehát nem pusztán az, hogy valahol elfordítunk egy elzárószelepet. A cél az, hogy a fagyveszélyes szakaszon ne maradjon olyan víz, amely megfagyva károsíthatja a rendszert.
Érdemes ezért még az első komolyabb mínuszok előtt megkeresni és ellenőrizni az elzárót, levenni a locsolótömlőt, a rendszer kialakításának megfelelően vízteleníteni a vezetéket, valamint meggyőződni arról, hogy a szelep valóban megfelelően zár.
Ezzel a néhány perces ellenőrzéssel jóval kisebb az esélye annak, hogy tavasszal egy csöpögő csap helyett megrepedt vezeték vagy elázott fal fogadjon bennünket.
