A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói október elején a Nature Astronomy folyóiratban írták le az első olyan rendszert, amelyben egy kis tömegű csillag egy másik kis tömegű égitestből táplálkozik. A ZTF J0440+2325 nevű páros nagyjából 300 fényév távolságra található tőlünk, a Tejútrendszerben. A felfedezés már évekkel ezelőtt kezdődött, akkor ugyanis egy fényjelet vettek észre, amelyet senki sem értett. Kevin Burdge, az MIT fizikusa egy égboltfelmérés adatai között talált egy forrást, amelynek a fényessége 87 percenként ismétlődő mintázatot mutatott, de nem a megszokott alakban.
Honnan érkezett ez a jel?
A Zwicky Transient Facility (ZTF) a kaliforniai Palomar Obszervatórium 48 hüvelykes, 1,2 méteres Samuel Oschin-teleszkópjára szerelt kamera. A Caltech leírása szerint egyetlen felvételen 47 négyzetfoknyi égboltot lát, és három éjszaka alatt végigpásztázza az egész látható eget. Ezzel az eszközzel el lehet kapni a fényesség hirtelen változásait: szupernóvákat, kitöréseket, pulzáló csillagokat. A rendszer amit sokáig nem értettek mi lehet és honnan jöhet, ennek az adatai között bukkant fel, a kutatók pedig további távcsöveket fordítottak felé, hogy megfejthessék mi is ez valójában.
Mi az a barna törpe?
A barna törpe átmenet a bolygó és a csillag között. A Kanadai Űrügynökség szerint nagyjából 13-80 jupitertömegű, ennyi nem elég ahhoz, hogy a belsejében tartósan beinduljon a hidrogén fúziója, ezért gyakran „elbukott csillagnak” is nevezik. A mostani rendszerben a csillag egy vörös törpe, körülbelül 85 jupitertömeggel, a barna törpe pedig nagyjából 25 jupitertömegű, és mindössze 87 perc alatt kerüli meg a csillagot.
Miért háromszög alakú a fény?
Mert a barna törpéről leszakadó anyag nem egyenletesen hullik a csillagra. Egy keskeny anyagáram egy helyen csapódik be, és ott forró folt keletkezik a csillag felszínén. Ahogy a rendszer forog, ez a folt hol felénk fordul, hol pedig eltűnik a csillag túloldalán. Amikor szemben van velünk, akkor a legfényesebb, ebből adódik a fényességgörbe háromszögszerű csúcsa, amely Burdge szerint „inkább hasonlított egy háromszögre”, mint bármi másra.
Meddig tart ez a vizsgálat?
Nagyon sokáig, mivel a mérések szerint a csillag évente nagyjából a Föld tömegének százezred részét szívja el a barna törpéről, ami emberi léptékkel óriási, csillagászati léptékkel viszont alig valami. A kutatók szerint a folyamat százezer, de akár milliárd évekig is eltarthat. Burdge az MIT közleményében úgy fogalmazott, hogy a csillag ahelyett, hogy elnyelné, fokozatosan megeheti a társát, milliárd éveken át. A tanulmány első szerzője, Aaron Householder szerint most először sikerült rajtakapni egy kis tömegű csillagot, amint egy másik kis tömegű égitestből táplálkozik.
A felfedezés azért fontos, mert eddig úgy gondolták, hogy ha egy barna törpe túl közel kerül a csillagához, azt a csillag gyorsan elnyeli. Most kiderült, hogy van egy csendesebb, lassú változat is, és a kutatók a vizsgálatokban további ilyen rendszereket keresnek a ZTF adataiban.
Forrás: illvid.dk
