Első pillantásra nehéz eldönteni, hogy kelkáposztát vagy apró kelbimbót látunk. A kalette ugyanis a fodros kel és a kelbimbó keresztezéséből létrehozott zöldség, amely apró, nyitott levélrózsákat nevel a szárán.
Franciaországban az utóbbi időben egyre több kertészet kínálatában jelenik meg, és nem véletlenül keltette fel a hobbikertészek érdeklődését. Jól viseli a hűvös időjárást, kis helyen is termeszthető, a szüret pedig akár a téli hónapokra is átnyúlhat.
Mi az a kalette?
A kalette nem egy új növényfaj, hanem két jól ismert káposztaféle tulajdonságait ötvöző, nemesítéssel létrehozott zöldség. A fodros kel, vagyis kale és a kelbimbó keresztezéséből származik.
Növekedése leginkább a kelbimbóéra emlékeztet. Hosszú száron fejlődik, de a tömör kis fejek helyett nyitott, fodros levélrózsákat hoz. Ezek általában sötétzöldek, egyes változatoknál pedig lilás árnyalatok is megjelenhetnek.
Ízét gyakran enyhébbnek és kissé édeskésebbnek írják le, mint a hagyományos kelbimbóét, ezért azok számára is érdekes lehet, akik annak jellegzetes ízét kevésbé kedvelik.
Miért éppen ősszel kerül előtérbe?
A kalette egyik nagy előnye, hogy hidegtűrő káposztaféléről van szó, ezért akkor is maradhat valami a veteményesben, amikor a legtöbb nyári zöldségnek már véget ért a szezonja.
A francia cikk szeptember–októbert jelöli meg az őszi palántázás időszakaként. Ezt azonban nem érdemes minden éghajlatra automatikusan érvényes szabályként kezelni: az ideális ültetési idő függ a helyi klímától, az adott fajtától és attól is, milyen fejlett palántát vásárolunk.
A kalette ráadásul nemcsak nagy veteményeskertben nevelhető. Megfelelő méretű edényben vagy magaságyásban is próbálkozhatunk vele, így kisebb kertekben is érdekes őszi-téli növény lehet.
Így érdemes helyet választani neki
A kalette számára napos vagy enyhén félárnyékos helyet érdemes keresni. A talaj legyen tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű, ezért ültetés előtt érett komposzttal is javíthatjuk.
A palánták között érdemes körülbelül 40–50 centiméteres távolságot hagyni, mivel a növény idővel meglehetősen terebélyessé válhat.
Az első időszakban fontos a rendszeres öntözés, különösen akkor, ha száraz az ősz. A növény töve köré terített mulcs pedig segíthet megtartani a talaj nedvességét és visszaszorítani a gyomokat.
A hideg még az ízének is jót tehet
A téli káposztaféléknél jól ismert jelenség, hogy a hűvösebb idő hatására megváltozhat a növény cukoranyagcseréje, emiatt a levelek íze édesebbnek érződhet.
Ez a kalette egyik vonzereje is: nem kell feltétlenül az első hidegebb éjszakák előtt rohanni a kertbe és mindent leszüretelni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen téli körülményt károsodás nélkül elvisel. A fagytűrés fajtától, a növény fejlettségétől és a helyi körülményektől is függhet, ezért erősebb, tartós fagyok esetén már szükség lehet védelemre.
Nem egyszerre kell leszedni az egész növényt
A kalette különlegessége, hogy a száron fejlődő kis levélrózsák fokozatosan szüretelhetők.
Nem szükséges tehát egyszerre levágni az egész növényt. Ahogy az egyes rozetták elérik a megfelelő méretet, folyamatosan szedhetünk belőlük. Ezzel a módszerrel a betakarítás hosszabb időre elnyújtható.
A pontos szüreti idő azonban nem pusztán az ültetéstől eltelt néhány héten múlik. A választott fajta, a palánta fejlettsége, a hőmérséklet és a termesztési körülmények egyaránt befolyásolják, mikor lesz szedhető.
A konyhában is sokféleképpen használható
A kalette-et nagyjából úgy kezelhetjük, mint más leveles káposztaféléket. Az apró levélrózsákat nem kell hosszasan főzni, és többféle ételbe beilleszthetők.
Néhány egyszerű felhasználási lehetőség:
- kevés olívaolajon serpenyőben megpiríthatjuk;
- sütőben ropogósra süthetjük;
- levesekhez és zöldséges ételekhez adhatjuk;
- zsenge leveleit akár salátákban is felhasználhatjuk.
Érdemes mindig csak annyit leszedni, amennyire éppen szükségünk van. Így a többi levélrózsa tovább fejlődhet a növényen.
Nem csodanövény, de érdekes választás lehet az őszi kertbe
A kalette körüli lelkesedést érdemes némi fenntartással kezelni: nem most feltalált, titokzatos „szuperzöldségről” van szó, hanem egy nemesített káposztaféléről, amely fokozatosan egyre ismertebbé válik.
Az viszont valóban mellette szól, hogy érdekes megjelenésű, jól illeszkedik az őszi-téli veteményesbe, és folyamatosan szüretelhető.
Aki tehát ősszel sem szeretné teljesen üresen hagyni a veteményest, és kipróbálna valami mást a megszokott káposztafélék mellett, annak a kalette érdekes kísérlet lehet. Arra azonban érdemes figyelni, hogy az ültetés időpontját és a téli védelmet mindig a helyi időjáráshoz, illetve a megvásárolt fajta termesztési útmutatójához igazítsuk.
Forrás: 20 Minutes Maison
