5. Nálunk 200 évig kellett győzködni az embereket
Magyarországon a krumpli a kukoricával együtt már a 17. század közepén ismert volt, a fazékba mégis csak bő kétszáz évvel később került be igazán. A Telex összefoglalója szerint sokan veszélyesnek tartották, hiszen a levele és a bogyója valóban mérgező.
II. József idején ingyen osztottak vetőgumót, és aki krumplit termesztett, adókedvezményt kapott. A korabeli gazdasági írók is a krumpli mellett érveltek: olcsó, szívós, jól tárolható és laktató. Az 1816-os gabonahiány után füzetek és tanulmányok jelentek meg a krumpliról, Rácz Zsuzsanna szakácskönyve pedig három füzetben 86 krumplis receptet gyűjtött össze, köztük krumplikeményítővel sütött kenyeret.
A háztartásokban először sütve, főzve, zsírban sütve ették, később kásaszerű ételt is főztek belőle. A krumpli lassan átvette a kukorica helyét több régi ételben is, így lett belőle tócsni, dödölle vagy slambuc. A szakácskönyvekben a 20. század elejétől szaporodtak meg igazán a krumplis receptek.
A két szavunknak is története van: a burgonya valószínűleg francia eredetű, a krumpli pedig egy bajor nyelvjárási szóból, a földi körte jelentésű kifejezésből jön. Ha a püré a kedvenced, próbáld ki ezt a szódabikarbónás trükköt a habosabb krumplipüréhez.








