Fűtés nélküli lakásban ma kevesen élnek, de a nagyszüleink, sőt az ő nagyszüleik még tudták, hogyan lehet egy hideg házban is átvészelni a telet. A megoldásaik többnyire nem a levegőt melegítették, hanem azt, ami igazán számít: az embert, a padlót, az ágyat és azt a pár négyzetmétert, ahol a család az estéit töltötte. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ne legyen fűtés a házban, de ez bizony nem mindig volt így.
Hét ilyen régi módszert gyűjtöttünk össze Angliától Japánon, Koreán és Spanyolországon át az erdélyi parasztházakig. Mindegyiknél leírjuk, honnan jön, hogyan működött, és mit vehetsz át belőle ma, egy panelben vagy egy családi házban, amikor a fűtésszámla a háztartás egyik legnagyobb téli kiadása.
Ez is érdekelhetKihúzd vagy hagyd a konnektorban a telefontöltőt? Ennyit fogyaszt üresen egy év alatt1. Falikárpit a hideg kőfalon (Anglia)
A középkori várakról azt gondolnánk, hogy a hatalmas kandallóval meg volt oldva a fűtés. Az angol műemlékvédelmi szervezet, az English Heritage szerint viszont a vastag kőfalak, az apró, üvegezetlen ablakok és a rossz hatásfokú nyílt tűz miatt ezeket a szobákat nagyon nehéz volt melegen tartani.
A falakon lógó nehéz, szőtt kárpitok ezért nem csak díszek voltak, hanem szigetelést is adtak a hideg szobáknak. A hideg kőfal mellett ülve érezni, ahogy a test hőt ad le felé, a textil ezt a közvetlen kapcsolatot szakítja meg.
A középkori várak falikárpitjai nem csak díszek voltak: a hideg kőfal és a szoba közé tett textil szigetelt.
Ma is működik az elv, csak más eszközzel. A külső fal mellé tolt könyvespolc, egy nagyobb falvédő vagy egy vastag, földig érő függöny ugyanazt teszi: elválaszt a hideg felülettől. Ha az ágyad vagy a kanapéd a külső fal mellett áll, már néhány centi távolság a faltól is érezhető különbséget jelent.








