„Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” A mondást ma is sokan idézik november elején, amikor a hentespultokon megjelenik a libacomb, és a családi asztalnál előkerül az első újbor. Kevesebben tudják, hogy az ünnep szereplője Pannóniából indult, és hogy a liba sem puszta díszlet a történetben, hanem maga a csattanó.
Egy szombathelyi születésű szent
Márton 316-ban született Savariában, a mai Szombathelyen, egy római katonatiszt fiaként. Fiatalon maga is katona lett, és ehhez a korszakához kötődik a legismertebb legenda: egy fagyos téli napon kardjával kettévágta a köpenyét, és a felét egy didergő koldusnak adta. Az éjszaka álmában Krisztus jelent meg neki a köpenydarabban, így szól a legenda. Nem sokkal később otthagyta a sereget, szerzetes lett, később Tours püspöke, és a nyugati szerzetesség egyik első nagy alakjává vált. 397. november 8-án halt meg, a hagyomány szerint november 11-én temették el, innen az ünnep napja.
Miért éppen liba?
A legenda szerint amikor püspökké akarták választani, Márton szerénységből elbújt egy libaólban, de a ludak gágogása elárulta a rejtekhelyét. Ettől kezdve a liba lett a jelképe, és a róla elnevezett napon a liba került a tálra.
A szokásnak gyakorlati oka is volt. Az ókori római időszámításban november közepe a tél kezdetét jelentette, és Európa nagy részén ilyenkor zárult a gazdasági év. Befejeződtek a mezei munkák, a pásztorok megkapták a bérüket, levágták a télre szánt állatokat, és kiforrt az új bor. A tavasszal kikelt libák pedig éppen ekkorra híztak meg. Ez volt az utolsó nagy lakoma a karácsony előtti negyvennapos böjt előtt, egyes vidékeken ezért kis farsangnak is nevezték a november első felét.
Amit a liba elárult a télről
A Márton-napi ebéd nemcsak evésről szólt. A libasült mellcsontját gondosan megnézték, mert a népi hiedelem szerint ebből lehetett kiolvasni, milyen tél jön. Ha a csont hosszú és fehér volt, hosszú, havas, kemény telet vártak, ha rövid és barna, enyhe, sáros telet.
Az időjárás is jósolt. Ismert mondás, hogy ha Márton fehér lovon jön, vagyis havas a nap, enyhe tél következik, ha barnán, akkor kemény. Egy másik változat szerint ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál. Hogy a libacsont mennyire pontos meteorológus, azt mindenki döntse el maga, a vita a vacsoraasztalnál mindenesetre jó beszédtéma.
Az újbor sem maradhatott el. A libához felszolgált első pohár új bort Márton poharának hívták, és a gazdák ezen a napon kóstolták meg először az idei termést. A dunántúli falvakban a pásztorok este házról házra jártak, köszöntőt mondtak, és egy leveles nyírfavesszőt, Szent Márton vesszejét adták át a gazdának, amely a hiedelem szerint az állatok szaporodását segítette.
Lámpások és libás sütemény
A lámpás felvonulás a német nyelvterületről érkezett. Németországban a gyerekek az iskolában készített lámpásokkal, Márton-dalokat énekelve vonulnak a templomtól a főtérig, gyakran egy lovas Márton vezetésével, a végén pedig máglyát gyújtanak. Itthon elsősorban a német nemzetiségi településeken, óvodákban és iskolákban él a szokás. A Tolna megyei Bátaszéken például az 1990-es évek elején honosította meg a helyi óvoda vezetője, aki Baján látott ilyen felvonulást. Azóta minden évben piros köpenyes, lovas Márton vezeti a menetet, az óvónők pedig libaformájú süteményt sütnek, amelyet a felvonulás végén zsíros kenyérrel és forralt borral együtt kínálnak.
Portugáliában egészen más az ízvilág: ott nincs liba, a magusto nevű ünnepen a tűz parazsában sült gesztenyét eszik, és mellé kóstolják az első idei bort.
Egy háromfogásos Márton-napi menü
A hagyományos libás ebédnek nincs kötött receptje, minden család a sajátjára esküszik. Ez a menü a legtöbb magyar konyhában ismerős elemekből áll össze, és egy nap alatt elkészíthető.
Előétel, libatepertős zsíros kenyér lilahagymával. A liba kisütött zsírja és tepertője önmagában is ünnepi falat, friss, ropogós kenyérre kenve, vékonyra szelt lilahagymával és egy csipet sóval. Akinek a liba egész, a zsiradékot már az előző nap kisütheti, és a maradék hetekig jó lesz a sült krumplihoz.
Leves, libaleves gyökérzöldséggel. A libafarhát, a nyak és a szárnyvégek lassan, gyöngyözve főzve sárgarépával, fehérrépával, zellerrel és egy fej vöröshagymával aranyszínű, tartalmas levest adnak. A tetején összegyűlő zsírt szedd le, és tedd félre, mert a sütéshez jól jön.
Főétel, sült libacomb párolt lilakáposztával és hagymás tört krumplival. A legtöbb hagyományos recept a sózott, fokhagymával bedörzsölt combot fedett tepsiben, egy kevés vízzel, alacsony hőfokon, 150-160 fokon két-két és fél órán át süti, majd a fedőt levéve magasabb hőfokon ropogósra pirítja a bőrét. A lilakáposztát egy kevés libazsíron, almával, egy csipet köménnyel és pár csepp ecettel párold, így a savanykás köret ellensúlyozza a zsíros húst. A tört krumplihoz a tepsiben maradt pecsenyezsírt és sok pirított hagymát keverj.
Mellé egy pohár újbor, és megvan a Márton pohara. A desszert lehet egy egyszerű almás vagy diós rétes, a novemberi kamra legkézenfekvőbb édessége.
Mennyit tudsz a napról?
A Márton-nap körül annyi szokás, mondás és hiedelem él, hogy egy ebéd alatt sem lehet mindet végigbeszélni. Ha kíváncsi vagy, mennyire ismered a hagyományt, a szent legendáját és a napra jellemző ételeket, töltsd ki a tízkérdéses Márton-napi kvízt. Aki a vasárnapi családi ebédek világában is otthon érzi magát, annak a vasárnapi ebédről szóló kvíz is jó kihívás lesz. A kvizkozpont.hu főoldalán minden napra akad új feladvány, a régi mesterségektől a magyar konyháig.
Források: britannica.com, en.wikipedia.org, bataszek.hu
