Minden a piacon dől el: a tökéletes alapanyag titka
A vecsési asszonyok szerint a siker 80%-ban azon múlik, hogy mit hozol haza a piacról. Felejtsd el a nyári, laza fejeket! Ezeknek sokkal magasabb a természetes cukortartalma, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az erjedési folyamat beinduljon.
Amikor nekilátsz a munkának, a külső, vastagabb leveleket ne dobd ki, tedd félre őket, mert később még nagy szükség lesz rájuk. Van még egy aranyszabály, amiből a profik nem engednek: a patyolattiszta környezet. Csak olyan üvegekkel dolgozz, amik szinte csillognak-villognak, különben a nemkívánatos bacik tönkretehetik a hetek munkáját.
Így készül az igazi vecsési házi káposzta
A folyamat valójában sokkal egyszerűbb, mint gondolnád, csak egy kis türelem és odafigyelés kell hozzá.
A legyalult káposztát mérd le, mert a matek most fontos lesz: kilogrammonként pontosan 1,5 dekagramm sót számolj rá. Szórd meg vele, és kezdd el alaposan, szívvel-lélekkel összegyúrni az egészet. Addig csináld, amíg a káposzta el nem kezd komolyabb mennyiségű levet ereszteni.
Ezután jön a lényeg. Kezdd el rétegezve, jó szorosan belenyomkodni a tiszta üvegekbe. Az a cél, hogy a saját sós leve teljesen ellepje a zöldséget – ne maradjanak köztük légbuborékok! A vecsésiek ilyenkor vetik be a titkos fegyvert: kilónként egy teáskanál köménymagot és egy darab babérlevelet rétegeznek közé, mert ettől kapja meg azt az utánozhatatlan, tradicionális ízvilágot.
Ha az üveg megtelt, zárd le a folyamatot a legelején félretett, vastag káposztalevelekkel – ezek fogják szépen a lé alatt tartani a reszeléket.
Ha megvagy, keress az üvegeknek egy kellemesen meleg, 20-22 fokos sarkot a lakásban. Hagyd itt őket pihenni, amíg a káposzta teljesen meg nem puhul és el nem éri a tökéletesen savanykás ízt.
