Télen sokan estéről estére ugyanazt teszik: teljesen leengedik a redőnyöket, hogy kizárják a kinti hideget. Mások azonban szándékosan hagynak egy kisebb rést a redőny alatt. Elsőre furcsának tűnhet, pedig ennek egészen praktikus oka lehet, és nem feltétlenül a fűtésszámla csökkentése áll a háttérben.
A téli hónapokban gyakori látvány, hogy egyes lakásokban a redőnyt nem engedik le egészen az ablakpárkányig. A redőny nagy része eltakarja az ablakot, alul azonban egy körülbelül 20-30 centiméteres sáv szabadon marad.
Kívülről nézve könnyű azt gondolni, hogy a tulajdonos egyszerűen szeretne valamennyi fényt beengedni, esetleg meghibásodott a redőny. Pedig bizonyos esetekben ez teljesen tudatos döntés.
A legtöbben éppen az ellenkezőjét csinálják
Amikor odakint hideg van, logikusnak tűnik teljesen leengedni a redőnyt.
A redőny ugyanis egy további réteget képez az ablak és a külső környezet között. Emiatt sok háztartásban sötétedés után automatikusan teljesen leengedik, különösen a hidegebb téli éjszakákon.
Csakhogy bizonyos lakásokban ezzel egy másik probléma válhat látványosabbá: reggelre vízcseppek jelenhetnek meg az ablak belső felületén.
Itt jön képbe a részben nyitva hagyott redőny.
A valódi ok a téli páralecsapódás
Egy fűtött helyiségben az ablaküveg általában az egyik leghidegebb felület.
A lakás levegője közben nedvességet tartalmaz. Zuhanyzás, főzés, ruhaszárítás, de még a bent tartózkodó emberek légzése is növeli a levegő páratartalmát.
Amikor a melegebb, nedves levegő egy kellően hideg üvegfelülettel találkozik, a levegőben található vízgőz kicsapódhat.
Ennek eredménye az a jól ismert jelenség, amikor téli reggeleken az ablak bepárásodik, rosszabb esetben pedig apró vízcseppek kezdenek lefolyni az üvegen.
A probléma nem pusztán esztétikai. Ha rendszeresen nagy mennyiségű nedvesség jelenik meg az ablak környezetében, az hosszabb távon kedvezhet a penészesedésnek és károsíthatja az ablak körüli felületeket.
A teljesen leengedett redőny bizonyos helyzetekben ronthat a helyzeten
Amikor a redőnyt teljesen lezárják, az üveg és a redőny között egy viszonylag zárt légréteg alakul ki.
Ez energetikai szempontból bizonyos körülmények között előnyös lehet, ugyanakkor a levegő mozgása is korlátozottabbá válik.
Ha ezen a területen nedves levegő reked meg, és az ablaküveg kellően hideg, könnyebben megjelenhet a páralecsapódás.
Ezért alkalmazzák egyesek azt az egyszerű módszert, hogy nem engedik le teljesen a redőnyt. Az alsó részen hagyott nyílás valamennyi légmozgást tesz lehetővé.
A cél tehát nem feltétlenül az, hogy több meleget tartsanak a lakásban, hanem hogy ne alakuljon ki teljesen zárt, nedves légtér az ablak és a redőny között.
Miért éppen a kilincs magasságáig?
Nincs olyan általános szabály, amely szerint a redőnyt pontosan az ablakkilincs magasságában kellene megállítani.
Ez sokkal inkább egy könnyen megjegyezhető, praktikus támpont.
Így a redőny továbbra is eltakarja az ablak jelentős részét, tehát megmarad a sötétítés és a magánszféra egy része, miközben alul elegendő hely maradhat a levegő mozgásához.
Nem feltétlenül kell 20-30 centiméteres rést hagyni. Bizonyos redőnyöknél már az is segíthet, ha a lamellák nincsenek teljesen összezárva.
Hogy melyik megoldás működik, az függ az ablak típusától, a helyiség páratartalmától, a külső hőmérséklettől és a szellőzéstől is.
Nem mindig a redőny a hibás
Ha rendszeresen vizes az ablak, érdemes egy másik területet is megvizsgálni: magát a redőnytokot.
Régebbi épületekben a redőnytok az épület hőszigetelésének egyik gyenge pontja lehet. Ha nincs megfelelően szigetelve vagy tömítve, hideg levegő juthat be rajta, illetve hőhíd alakulhat ki.
Ezt a problémát nem oldja meg az, ha néhány centiméterrel magasabbra húzzuk a redőnyt.
Egy egyszerű ellenőrzést otthon is el lehet végezni. Szeles, hideg időben érdemes végighúzni a kezünket a redőnytok és a környező fal találkozásánál. Ha érezhetően hideg levegő áramlik be, érdemes lehet szakemberrel ellenőriztetni a tömítést és a szigetelést.
A lakás páratartalma még fontosabb lehet
A bepárásodó ablak gyakran nem önmagában az ablak vagy a redőny problémája.
Sokat elárulhat a helyiség levegőjének páratartalma.
Lakóhelyiségekben általában 40 és 60 százalék közötti relatív páratartalom tekinthető kényelmes tartománynak. Ha a páratartalom tartósan magasabb, hideg időben jelentősen nőhet a páralecsapódás esélye.
Ennek ellenőrzésére egy egyszerű digitális páratartalom-mérő is elegendő.
Különösen a fürdőszobában és a konyhában ugorhat meg gyorsan a páratartalom. Egy hosszabb forró zuhany, főzés vagy a lakásban száradó nedves ruhák jelentős mennyiségű vízgőzt juttathatnak a levegőbe.
A szellőztetést nem helyettesíti a redőnytrükk
Fontos, hogy a részben felhúzott redőny önmagában nem oldja meg a túl magas beltéri páratartalmat.
Ha a lakásban tartósan magas a páratartalom, érdemes ellenőrizni a szellőzőrendszert, illetve rendszeresen szellőztetni.
Különösen fontos lehet a gyors légcsere zuhanyzás és főzés után.
Ha ugyanis a levegő folyamatosan túl nedves, a pára nem feltétlenül csak az ablakon jelenik meg. A hidegebb falakon, sarkokban és bútorok mögött is kialakulhatnak olyan felületek, ahol lecsapódik a nedvesség.
Régi ablakoknál látványosabb lehet a jelenség
Az sem mindegy, milyen ablak van a lakásban.
Egy régebbi, egyrétegű üvegezés télen jóval hidegebb belső felületet produkálhat, mint egy korszerű két- vagy háromrétegű ablak.
Minél hidegebb az üveg belső felülete, annál könnyebben érheti el a körülötte lévő levegő azt a hőmérsékletet, ahol megindul a páralecsapódás.
Ezért előfordulhat, hogy ugyanaz a páratartalom egy modern lakásban semmilyen látható problémát nem okoz, míg egy régebbi épületben reggelre vizes lesz az ablak.
Nem mindenkinek érdemes így használnia a redőnyt
A redőny részleges nyitva hagyása tehát nem valamiféle univerzális téli szabály.
Ha az ablakok soha nem párásodnak, megfelelő a szellőzés és normális a lakás páratartalma, nincs különösebb ok arra, hogy valaki kizárólag emiatt változtasson a redőnyhasználati szokásain.
Ha viszont minden hideg reggelen vízcseppek jelennek meg az üvegen, érdemes lehet kísérletet tenni.
Egyik este teljesen leengedett redőnnyel, másik este pedig kissé nyitva hagyva lehet megfigyelni, van-e érzékelhető különbség.
A lényeg azonban nem maga a redőny. A rendszeresen bepárásodó ablak annak a jele lehet, hogy túl magas a beltéri páratartalom, túl hideg az üveg felülete, nem megfelelő a légcsere, vagy ezek kombinációja áll fenn.
Így ha legközelebb azt látjuk, hogy valaki télen következetesen csak az ablakkilincs magasságáig engedi le a redőnyt, nem biztos, hogy elromlott a szerkezet. Lehet, hogy egyszerűen elege lett abból, hogy minden reggel vizes ablakokra ébred.

