A Szovjetunió 1970-ben kezdett neki az egyik legambiciózusabb földtani projektjébe az északnyugat-oroszországi Kola-félszigeten, de akkor még semmit sem sejtettek. A kutatók célja nem a fosszilis energiahordozók felkutatása volt, hanem az, hogy 15 kilométeres mélységet elérve közvetlenül tanulmányozhassák a földkéreg addig nem ismert, hozzáférhetetlen rétegeit.
Tartalom (4 rész)
A világ legmélyebb mesterséges fúrása
A Kola szupermély fúrás (az SG-3 jelzésű projekt) végül 1989-re érte el a 12 262 méteres mélységet. Ez a teljesítmény tette lehetővé, hogy a tudósok először vizsgálhassák közvetlen minták alapján a földkéreg mélyén uralkodó viszonyokat.
| Helyszín / Képződmény | Mélység vagy magasság |
| Kola szupermély fúrás | 12 262 m |
| Mariana-árok (legmélyebb pont) | kb. 11 000 m |
| Mount Everest | 8 849 m |
| Hranicei-szakadék (Csehország) | kb. 800–1000 m |
Illusztrációként tegyük fel, hogy ha a Mount Everestet lefelé fordítva belehelyeznénk a fúrólyukba, a csúcsa még mindig több mint három kilométerre lenne a furat aljától. A lyuk átmérője ugyanakkor mindössze 23 centiméter, így egy átlagos tányér teljes egészében elfedné.
Nagyon váratlan tudományos eredmények
A projekt során számos meglepő felfedezés született a kőzetek szerkezetével és a mélyben húzódó repedésekkel kapcsolatban:
- Víz jelenléte: A spanyol AS beszámolója szerint az egyik legváratlanabb eredmény a víz jelenléte volt olyan mélységekben, ahol a modellek alapján erre nem számítottak.
- Ősi mikrofosszíliák: Több kilométeres mélységből több mint kétmilliárd éves, egysejtű élőlényektől származó maradványok kerültek elő.
- Kőzetstruktúra: A mélyben fekvő kőzetrétegek a vártnál porozzusabbnak és kisebb sűrűségűnek bizonyultak.
A fúrás leállásának okai
A munkálatokat végül a vártnál jóval magasabb hőmérséklet akadályozta meg. A 12 kilométeres mélységben jelzett 100 °C helyett a műszerek mintegy 180 °C-ot rögzítettek. A szélsőséges hőség hatására a kőzet fizikai tulajdonságai megváltoztak, ami szinte lehetetlenné tette a fúrófej továbbhaladását.
A 15 kilométeres kitűzött célt így nem sikerült elérni, és a technikai nehézségek miatt a projektet az 1990-es évek elején leállították.
A városi legenda és a valódi örökség
A fúráshoz kapcsolódóan elterjedt egy közismert városi legenda is, amely szerint a kutatók mikrofonokat engedtek a mélybe, és emberi sikolyokhoz hasonló hangokat rögzítettek. A „pokolba vezető kútiként” is emlegetett történetet a szenzációhajhász sajtó és egyes rádióadók terjesztették el, de a valósághoz nincs köze.
A Kola-fúrás valódi értéke a tudományos adatokban rejlik: bebizonyította, hogy a kontinentális kéreg belső szerkezete jóval komplexebb az elméleti modelleknél. Habár az olajiparban azóta fúrtak hosszabb járatokat is, azokat ferde vonalvezetéssel alakították ki, így függőleges mélység tekintetében a Kola-fúrás továbbra is csúcstartó. A kutatóállomást azóta elhagyták.
