Amikor egy botanikus kertben virágzásnak indul egy titánbuzogány, a hírt élő közvetítés követi, a kert előtt pedig sorban állnak az emberek. Nem a szépsége miatt: a növény virágzás közben olyan bűzt áraszt, mint egy napok óta heverő tetem.
A sorban állók ráadásul jó okkal sietnek. A növény éveken át készül erre a pillanatra, a hatalmas virágzat aztán napok alatt kibújik, de teljes pompájában legfeljebb egy-két napig látható, utána összeomlik.
Ez is érdekelhetDöntöttek a világidő megváltoztatásáról: 2027-től eltűnik a szökőmásodpercHonnan származik, és mekkora?
A titánbuzogány, tudományos nevén Amorphophallus titanum, kizárólag az indonéziai Szumátra szigetének esőerdeiben él vadon. Az olasz botanikus, Odoardo Beccari írta le először 1878-ban. Helyi neve, a bunga bangkai nagyjából annyit jelent: hullavirág.
A növény nem egyetlen virág, hanem a világ legnagyobb el nem ágazó virágzata. A középső, kenyérszerű torzsa tövében ülnek az apró valódi virágok, ezt pedig egy kívül zöld, belül sötét bordó, húsra emlékeztető fellevél, a buroklevél öleli körül. A virágzat három méter fölé is megnőhet: a Wikipédia összesítése szerint a ma ismert legmagasabbat 2024. augusztus 13-án mérték a belgiumi Meise Botanikus Kertben, 322,5 centiméterrel.
A magyar név története is különös. A latin név szó szerint alaktalan, óriás hímvesszőt jelent. Az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert szerint a BBC munkatársai nem akarták, hogy David Attenborough ezt a szót mondja ki a képernyőn, ezért terjedt el egy szalonképesebb angol név, a titan arum. A magyar titánbuzogány is erre a hagyományra épül. Sok más kerti növény magyar nevének is meglepő eredete van.
Miért kell rá évekig várni?
A titánbuzogány élete nagyrészt a föld alatt zajlik, egy hatalmas gumóban. A gumó átlagosan 50 kilogramm körüli, a rekordot a skóciai Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert példánya tartja: hét év alatt egy narancsnyi gumóból 153,9 kilogrammosra nőtt.
A virágzások között a növény egyetlen levelet hoz, amely egy kisebb fára emlékeztet: akár 6 méter magas és 5 méter széles is lehet. Ez a levél fotoszintetizál, és a megtermelt tápanyagot a gumóba gyűjti. Egy idő után elhal, a gumó nagyjából négy hónapig pihen, aztán új levelet hajt. Ez a kör addig ismétlődik, amíg a gumó elég energiát nem gyűjt a virágzáshoz. Termesztésben ez jellemzően hét-tíz év az első virágzásig, utána egyes példányok két-három évente, mások csak újabb hét-tíz év múlva virágoznak ismét.
A titánbuzogány a termesztésben jellemzően hét-tíz évig gyűjti az erőt, mire először virágzik.
Mi történik a két nap alatt?
Amikor a buroklevél kinyílik, a torzsa csúcsa felmelegszik, nagyjából emberi testhőmérsékletre. A meleg segít a szagmolekulák elpárologtatásában, és a dögevő rovaroknak is úgy hat, mintha egy friss tetem lenne előttük. A virágzat ilyenkor hullámokban ontja magából a bűzt, amelyet a beszámolók szerint akár 800 méterről is érezni lehet.
A szag nem egyetlen anyagból áll. A kutatók többek között fokhagymaszerű kénvegyületeket, rothadó halra emlékeztető trimetilamint, izzadt zoknira emlékeztető izovaleriánsavat és ürülékszagú indolt is kimutattak benne. Ez a keverék dögbogarakat és húslegyeket vonz, amelyek a beporzást végzik.
A virágzás két szakaszban zajlik. Először a nőivarú virágok nyílnak, egy-két nappal később a hímvirágok, így a növény nem tudja önmagát beporozni. A szakirodalom szerint a buroklevél többnyire már 12 órán belül hervadni kezd, egyes példányoknál 24-48 óráig marad nyitva. Ezután az egész virágzat összeomlik, és ha nem történt beporzás, a gumó újra levelet hajt, és kezdődik elölről a várakozás.
A virágzat csúcsa virágzáskor emberi testhőmérsékletre melegszik fel, hogy a bűz minél messzebbre jusson.
Miért ilyen népszerű a botanikus kertekben?
Ma már a termesztés feltételei részletesen ismertek, ezért évente a világ botanikus kertjeiben több titánbuzogány is virágzik. Minden alkalom esemény: a kertek nevet adnak a példányaiknak, és élő közvetítést indítanak. A Sydney-i Királyi Botanikus Kertben 2025 januárjában 15 év után virágzott ismét titánbuzogány. A Putricia becenevet kapott, 1,6 méteres virágzatot a hírügynökségek szerint körülbelül 20 ezer ember nézte meg, sokan három órát is sorban álltak, a kert éjjel-nappali élő közvetítését pedig egy hét alatt közel egymillióan követték. A titánbuzogány egykor még egy városrész jelképe is volt: New York Bronx kerületének 1939-ben ez lett a hivatalos virága, amelyet csak 2000-ben váltott fel a sásliliom.
A vadonban viszont nincs ilyen jó dolga. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján 2018 óta veszélyeztetett fajként szerepel, a becslések szerint ezernél kevesebb példánya él vadon, főleg az erdőirtás és az olajpálma-ültetvények terjedése miatt. A botanikus kertek ezért az állatkertektől tanulnak: törzskönyvet vezetnek a példányokról, hogy elkerüljék a beltenyészetet, és virágzáskor fagyasztott virágport küldenek egymásnak. A növényvilág különlegességei sokszor csak évtizedek után kerülnek újra a szemünk elé, ahogy egy ritka ausztrál növényt is egy évtized után találtak meg újra. A hosszú élet és a türelem nem csak a titánbuzogány sajátja: a világ legöregebb fája közel ötezer éve nő egy titkos helyen.
A titánbuzogányt gyakran összekeverik egy másik óriással, a Rafflesia arnoldiival. Ez a szintén indonéziai, szintén dögszagú növény hozza a világ legnagyobb egyedi virágát, de élősködő, levele és szára nincs, egy liánon él. A titánbuzogány virágzata nagyobb, csak éppen nem egyetlen virág.
Források: Wikipedia: Amorphophallus titanum, Live Science: Corpse flower facts, 444: Virágzik a nagyon büdös, hatalmas növény (2013), Royal Botanic Garden Edinburgh: Blooming hat-trick, Botanic Gardens of South Australia: Corpse flower conservation, Fortune: Thousands of tourists flock to Sydney to see a stinky flower (2025)
