2020 tavaszán egy kutatóhajó robotkamerája olyan lényt rögzített az Indiai-óceán mélyén, ami nagyon ritka ilyen formában, amely a kutatók szerint valószínűleg ez a valaha feljegyzett leghosszabb állat. A spirálba tekeredett, áttetsző óriás nem igazából egyetlen élőlény a megszokott értelemben, hanem egy több ezer apró egyedből álló telep.
Egy hónap a Ningaloo-kanyonok mélyén
A felvétel a Schmidt Ocean Institute R/V Falkor nevű kutatóhajójának expedícióján készült. A hajó 2020. március 8-án indult Fremantle kikötőjéből, és egy hónapon át a Nyugat-Ausztrália partjainál húzódó Ningaloo-kanyonokat, vagyis a Cape Range és a Cloates kanyonokat vizsgálta.
Ez is érdekelhet1 euróért adnak házat a magyar határ melletti Legradon, de 15 évig ott kell élniAz expedíció vezető kutatója Nerida Wilson volt a Western Australian Museum munkatársa. A munkában részt vett a Curtin Egyetem, a Geoscience Australia és a Scripps Oceanográfiai Intézet is.
A távirányítású SuBastian robot 20 merülést hajtott végre, legfeljebb 4500 méteres mélységig, és összesen 181 órát töltött a tengerfenék közelében.
A Schmidt Ocean Institute angol nyelvű videója a Ningaloo-kanyonok expedíciójának víz alatti felvételeiről:
A spirálba tekeredett óriás
A Schmidt Ocean Institute 2020. április 6-án osztotta meg a felvételt egy óriás szifonofóráról, amely az Apolemia nembe tartozik. Az állat egy hatalmas, lapos spirálba rendeződött, a kutatók szerint olyan volt, mint egy spirál alakú ufó.
A robot pilótáinak becslése szerint a spirál külső gyűrűjének átmérője körülbelül 15 méter volt, a külső gyűrű hossza pedig nagyjából 47 méter. Az intézet sajtóközleménye mintegy 150 lábat, azaz körülbelül 46 métert említ. A teljes hosszt hivatalosan nem mérték meg, az intézet szóvivője szerint akár 120 méter körül is lehetett.
A spirál külső gyűrűje önmagában nagyjából 46-47 méteres volt, a teljes telep ennél is hosszabb lehetett.
Nerida Wilson és kollégája, Lisa Kirkendale szerint a lény hosszabbnak tűnik bármely más állatnál a bolygón. Rebecca Helm medúzakutató megjegyezte, hogy a legtöbb szifonofóra-telep, amit látott, csak 20 centiméter, legfeljebb egy méter hosszú.
Akár 30 új faj egyetlen expedíción
A szifonofóra csak az egyik szenzáció volt. A kutatók szerint az expedíción akár 30 új faj is előkerülhetett. Nyugat-Ausztráliában először figyeltek meg például Taning-polipkalmárt, üvegszivacs-közösségeket és óriás hidraállatokat is.
Az egyhónapos expedíción akár 30, a tudomány számára új fajt is találhattak.
Mi az a szifonofóra?
A szifonofórák a csalánozók törzsébe, azon belül a hidraállatok (Hydrozoa) osztályába tartoznak, tehát a medúzák és a korallok távoli rokonai. Egy szifonofóra nem egyetlen test, hanem sok apró, egymásból klónozódó egyedből, úgynevezett zooidokból álló telep.
A zooidok munkamegosztásban élnek. Vannak, amelyek a mozgásért felelnek, mások a táplálkozásért, a zsákmány megbénításáért vagy a szaporodásért. Egy közös száron osztoznak a tápanyagokon, így együtt úgy működnek, mint egy nagy állat szervei.
Egy szifonofóra valójában egy telep, amelynek apró egyedei úgy dolgoznak együtt, mint egyetlen test szervei.
A legismertebb szifonofóra a portugál gálya. Sokan medúzának hiszik, pedig ez is zooidokból álló telep, amely mérgező csápjaival fogja meg a zsákmányát. Az ausztrál óriás spirál alakú testtartása a táplálkozáshoz kapcsolódik: a szifonofórák csápjaikkal apró rákokat, halakat, sőt más szifonofórákat is elfognak.
Hosszabb, mint a kék bálna
A kék bálna a legnagyobb tömegű ismert állat, de hosszban legfeljebb nagyjából 30 métert ér el. A Ningaloo-kanyonokban látott szifonofóra már a külső gyűrűjével is másfélszer ilyen hosszú volt, igaz, tömege csak töredéke egy bálnáénak.
A mélytenger sorra hozza a meglepetéseket. Korábban élve sikerült lefilmezni a koboldcápát, az Antarktisznál pedig 490 méter mélyen került kamera elé egy cápa. A tengeri óriásokról a genetika is sokat elárul, erről szól két óriás tonhal DNS-vizsgálata is.
Az óceánok mélyének nagy része ma is feltáratlan, így könnyen lehet, hogy a mostani rekorder sem a leghosszabb élőlény odalent.
Források: Schmidt Ocean Institute, Smithsonian Magazine, ScienceAlert, Wikipedia: Apolemia
