Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, és ez a krumplilángosra hatványozottan igaz. Emlékszem, gyerekkoromban a mama nem sokat variált, ha valami laktatót kellett az asztalra tenni: előkapott pár szem krumplit, egy kis lisztet, és mire észbe kaptunk, már sült is a sparhelten az illatos lángos. Nem kellett hozzá se élesztő, se órákig tartó kelesztés, se drága olaj – mégis ez volt a világ legfinomabb uzsonnája. Ma is ezt készítem, ha valami háziasra vágyom, ami nem terheli meg a pénztárcámat, de mindenki jólakik vele.
Amikor a szükségből születtek a legjobb falatok
Régen, dédanyáink idejében nem volt divat minden nap húst enni. A földeken végzett kemény munka után olyan étel kellett, ami gyorsan megvan, olcsó alapanyagokból áll, és erőt ad. Ilyenkor kerültek elő a kamrából a „mentőövek”: a liszt, a tojás, a hüvelyesek és persze a krumpli. Ezekből születtek meg azok a klasszikusok, amiket ma is imádunk, legyen szó nudliról, szilvásgombócról vagy éppen erről a zsiradék nélkül sült lángosról.
Sokan összekeverik a strandon kapható, olajban tocsogó krumplis lángossal, de ez valami egészen más. Itt nem dagasztunk, hanem gyúrunk és nyújtunk, a sütéshez pedig egyáltalán nem kell zsiradék. Borsodban vagy a Hajdúságban nemigen kell magyarázni, mi az a krumplilángos, ott ez az alapdarab a konyhában.
A titok a krumpli típusában rejlik
Ha igazán jó, selymes tésztát akarsz, ne akármilyen krumplit emelj le a polcról. Én mindig a „C” típusút, azt a szétfővő, lisztes fajtát keresem. Ettől lesz a tészta olyan homogén és krémes, hogy öröm vele dolgozni. Ha vizesebb, keményebb krumplit választasz, könnyen darabos maradhat, és oda a varázs.
Amire szükséged lesz:
- 1 kg burgonya (lisztes fajta)
- kb. 40 dkg finomliszt
- 1 csapott evőkanál só
- Feltétnek bármi, amit szerettek: fokhagymás zsír, tejföl vagy akár lekvár
Így készítem én: lépésről lépésre
A krumplit héjastól teszem fel főni sós vízben. Akkor jó, ha a villa szinte magától átszalad rajta. Én még forrón szeretem megpucolni (villára szúrva nem égeti meg a kezed), mert ilyenkor a legkönnyebb áttörni. Krumplinyomón küldöm át az egészet, aztán hagyom egy kicsit hűlni, de csak annyira, hogy még langyos legyen, amikor hozzászitálom a lisztet és a sót.
Nem szabad túl sokáig gyúrni, csak amíg összeáll egy lágy, jól formázható tésztává. Ha túl sok lisztet vesz fel, kemény lesz, mint a cipőtalp, úgyhogy csak óvatosan! Egy vastag rudat formázok belőle, és ujjnyi szeleteket vágok belőle, amiket aztán lisztezett deszkán kör alakúra nyújtok.
Sütés olajszag nélkül
A legjobb rész most jön: előveszek egy jó nehéz serpenyőt, és szárazon, mindenféle olaj vagy zsír nélkül felforrósítom. Rádobom a tésztát, és oldalanként 2-3 perc alatt készre sütöm. Akkor az igazi, ha megjelennek rajta azok a jellegzetes barna foltok. Miután kiszedtem, én szeretem azonnal megkenni egy kis fokhagymás olajjal vagy házi zsírral, de van, aki tejföllel és sajttal szereti. Akár édesen, lekvárral is ehetitek, úgy is isteni! Frissen, forrón az igazi, próbáljátok ki ti is!
