Nincs is jobb érzés, mint amikor a strandon vagy a kerti parti közben beleharapsz egy tűzforró, édes kukoricába, és csak úgy spriccel a leve. Viszont bevallom, sokáig én is abba a hibába estem, hogy néha rágós maradt, vagy épp vízízű. Aztán egy öreg piaci árus néni egyszer helyretett: „Lányom, a kukoricát nem csak főzni, választani is tudni kell!” Azóta tartom magam a módszeréhez, és az eredmény magáért beszél. Elárulom, mi az a pár apróság, amin elbukhat az egész projekt.
A titok a piacon dől el
Hiába vagy a konyha ördöge, ha takarmánykukoricát veszel a csemege helyett, azt napestig főzheted, akkor is csak a fogad fog beleszakadni. Én mindig ezeket nézem, mielőtt a kosaramba rakom:
- A “frizura” mindent elárul: Ha a kukorica bajusza világos, selymes és kicsit nyirkos tapintású, akkor friss a szedés. Ha már barna, száraz és töredezik, akkor az a cső már régen látta a földet.
- A levelek színe: Olyat keress, aminél a borítólevél még harsányzöld és rugalmas. A fonnyadt, sárgás szélű levelek a fáradt kukorica biztos jelei.
- A tejteszt: Ha teheted, picit nyomd meg a körmöddel az egyik szemet. Ha tejszerű, fehér nedv jön belőle, az a tökéletes példány.
A legnagyobb hiba: a só kérdése
Ha csak egyetlen dolgot jegyzel meg, az ez legyen: Soha, de soha ne tegyél sót a főzővízbe! Tudom, reflexből szórnánk, de a só kiűzi a vizet a szemekből, és a végeredmény egy kemény, gumiszerű valami lesz. Sózni csak a legvégén szabad, közvetlenül azelőtt, hogy elkezdenéd enni.
Így kerül a fazékba az igazi íz
A kukoricát én nem pucolom le teljesen kopaszra. A külső, piszkos leveleket ledobom, de a belső, zsenge zöld réteget félreteszem. Ezzel bélelem ki a fazék alját, és ezzel is takarom le a csöveket a tetején. Ez olyan, mint egy természetes gőzfürdő: bent tartja az összes aromát és illatot.
A trükköm még, hogy a vízbe dobok egy darabka vajat és egy kevés cukrot. Ez még jobban kiemeli a kukorica édességét. A főzési idő nálam változó: ha nagyon zsenge a csemege, 10 perc után már kóstolható, de a kicsit érettebb daraboknak kellhet 20-30 perc is. Ne nézd az órát, inkább egy villával próbálj leválasztani egy szemet – ha könnyen lejön és puha, akkor kész vagyunk.
Mi van, ha nem fogy el egyszerre?
Bár nálunk ritka, hogy marad belőle, van egy bevált mentőövem: sosem veszem ki a vízből a maradékot! Hagyd benne kihűlni, így nem ráncosodnak össze a szemek és szaftos marad. Másnap csak dobd be egy percre a mikróba, és olyan lesz, mintha akkor emelted volna le a tűzről.
