Van az úgy, hogy az ember valami édességre vágyik, de semmi kedve órákig mérni, habot verni vagy a konyhában robotolni. Ilyenkor jön elő nálam ez a régi, végtelenül egyszerű tejes pite recept. Ez nem az a flancos cukrászdai süti, inkább olyan, mintha a nagymamám kerekített volna valami finomat abból, ami épp volt a kamrában. Nálunk általában még azelőtt lába kél a felének, hogy egyáltalán sikerülne rendesen felszeletelni.
Miért ez a recept a megmentőm?
Ez a pite tulajdonképpen a lusták luxusa. Nem kell hozzá különleges tudomány, se drága alapanyag. A titka abban rejlik, hogy a tejet és a vajat melegen dolgozzuk bele, amitől a tészta állaga valahol a piskóta és a krémes puding között lesz – szaftos, puha, és egyáltalán nem fullasztó. Ha vendégek jönnek váratlanul, vagy csak egy esős délutánon kell valami lélekmelegítő, ez a tuti befutó.
Amire szükséged lesz a sütéshez: (Én egy szokásos, 2,5 decis bögrét használok mérőnek, így még mérleg sem kell!)
- Tojás: 3 egész darab
- Cukor: 1 bögre (ha nem szereted túl édesen, lehet kicsit kevesebb is)
- Tej: 1 bögre
- Vaj: 2 evőkanálnyi
- Liszt: 1,5 bögre (finomliszt)
- Sütőpor: 1 teáskanál
- Vanília: 1 teáskanál kivonat (vagy egy csomag vaníliás cukor)
- Só: egy negyed teáskanálnyi az ízek kiemeléséhez
Így dobhatod össze pillanatok alatt
Először is benyomom a sütőt 180 fokra, hogy mire végzek a keveréssel, már forró legyen. A tepsit jól kivajazom és megszórom egy kevés liszttel – ez fontos, mert a tészta elég lágy, és nem akarjuk, hogy beleragadjon a formába.
A lisztet, a sütőport és a sót egy tálban összeforgatom. Közben a tűzhelyen egy kis lábasban összeolvasztom a vajat a tejjel. Nem kell felforralni, csak legyen jó meleg, és a vaj tűnjön el benne teljesen. Amíg ez hűl egy kicsit, a tojásokat a cukorral jó alaposan felverem. Akkor jó, ha már világosodik és szép habos az állaga. Ezután mehet bele a vanília, majd felváltva adagolom hozzá a lisztes keveréket és a meleg tejet. Ne ijedj meg, a massza elég híg lesz, de pont ettől lesz olyan selymes a végeredmény!
Amikor a türelem (nem) terem rózsát
A tésztát beleöntöm a tepsibe, és nagyjából 30 perc alatt készre sütöm. Én mindig ellenőrzöm tűpróbával, mert minden sütő másként dolgozik. Amikor aranybarna a teteje és az illata belengi az egész lakást, akkor jöhet ki.
A legnehezebb rész most következik: várni legalább tíz percet. Langyosan a legfinomabb, de nálunk sokszor már azelőtt elfogy, hogy a lekváros üveget sikerülne kinyitni mellé. Önmagában is szuper, de egy kis házi baracklekvárral vagy porcukorral megszórva az igazi gyerekkort idézi. Egyszerű, őszinte süti, ami pont azt adja, amit ígér: egy kis boldogságot a hétköznapokra.
