Sokan még ma is abban a hitben élnek, hogy a kétszínű radírok kék fele arra való, hogy eltüntesse a tollal írt szöveget. Gyerekkorban szinte mindenki kipróbálta legalább egyszer, aztán jött a csalódás: a tinta maradt, a papír viszont kiszakadt. De akkor mégis mire jó az a bizonyos kék rész?
A válasz egyszerűbb, mint hinnéd, és valószínűleg teljesen máshogy használtad eddig.
Nem a toll ellen találták ki
A klasszikus piros-kék radírok eredetileg két különböző papírtípushoz készültek. A puhább, pirosas rész a hagyományos grafitceruzához való, míg a keményebb, szemcsésebb kék oldal a vastagabb, erősebb papíron használt ceruzanyomok eltávolítására szolgált.
Régen sokkal gyakoribb volt a durvább felületű papír, például műszaki rajzoknál vagy speciális irodai lapoknál. A sima radír egyszerűen nem tudta megfelelően leszedni a grafitot ezekről, ezért kellett egy erősebb változat.
A kék rész tulajdonképpen egy abrazív, vagyis enyhén csiszoló hatású felület. Magyarul: konkrétan lekoptat egy vékony réteget a papírból együtt a ceruzával.
