Sötét sarkok és a tűző nap háborúja
A fény a növények étele, e nélkül egyszerűen éheznek. Ha egy fényimádó növényt beteszünk a szoba legsötétebb sarkába, mert ott jól mutat, azzal lassú halálra ítéljük. A levelek fakulni kezdenek, elvékonyodnak, a tarka levelű fajták pedig drasztikusan visszazöldülnek, mert próbálnak minden fénymorzsát befogni. Ugyanakkor a másik véglet sem jó: a közvetlen, tűző déli napfény konkrétan égési sebeket, barna foltokat okozhat a finomabb leveleken.
A megoldás az, hogy picit utána kell olvasni az adott fajta igényeinek. Ahol végképp nincs elég természetes fény, ott én növénynevelő LED-lámpákkal segítek be nekik. Érdekességként hallottam, hogy léteznek speciális algakivonatos készítmények is, amik beépülnek a növény szöveteibe és tuningolják a fotoszintézist, de a jó elhelyezést és a megfelelő ablakpárkányt semmi sem pótolja.
A sivatagi levegő és a fűtési szezon túlélése
Mivel a legtöbb népszerű szobanövényünk eredetileg a trópusokról származik, a magas páratartalom a lételemük. Ehhez képest télen, a fűtött lakásokban szárazabb a levegő, mint egy sivatagban. Nem csoda, ha ilyenkor a növények leveleinek a széle elkezd csúnyán barnulni, és hirtelen hullatni kezdik a lombjukat.
Hogy ezt túléljük, én télen folyamatosan járatom a párásítót az orchideák és páfrányok mellett. A levelek vízzel való permetezése is jó ötlet, de ezzel óvatosan bánok: a bársonyos vagy viaszos levelű fajták kifejezetten utálják, ha közvetlenül víz éri őket, náluk inkább a cserepek köré helyezett vizes tálkák válnak be, vagy az, hogy szorosan egymás mellé csoportosítom a növényeket, így létrehozva egy saját kis mikroklímát.
