Lassú tűzön születik az igazi csoda
A másnap reggelt azzal kezdem, hogy a beáztatott babot leszűröm, majd a feldarabolt csülökkel együtt felteszem főni egy nagy fazék friss vízben. Nem kell siettetni, lassú tűzön, gyöngyözve hagyom főni az egészet, és közben szorgalmasan szedem a habját.
Amíg a hús és a bab odabent barátkozik, egy külön kis lábasban a zsíron üvegesre pirítom az apróra vágott hagymát. Amikor szép aranyszínű, lehúzom a tűzről, gyorsan belekeverem a pirospaprikát és a csípős változatot is, majd azonnal felöntöm egy pici vízzel, nehogy megégjen és megkeseredjen. Ezt a sűrű, illatos hagymás alapot aztán beleborítom a fővő babhoz, és hozzáadom a zúzott fokhagymát, a babérlevelet, meg a köményt.
Amikor minden íz összeér a lábasban
Amikor a bab és a csülök már kezdenek megpuhulni, akkor jöhet a leves dúsítása. Első körben a felkarikázott sárgarépát és fehérrépát borítom bele. Amikor már ezek is alakulnak, csak a legvégén teszem hozzá a felkockázott krumplit. Ilyenkor érdemes megkóstolni a levet: ekkor lövöm be a sót, a borsot, és ha a hangulatom úgy kívánja, még egy kis csípős paprikát, hogy meglegyen az a kellemes, melengető ereje.
A legvégén természetesen nem maradhat ki a csipetke sem, amit pár perc alatt készre főzök a sűrű levesben. Amikor elzárom a gázt, elméletileg jót tenne neki egy kis pihentetés, de nálunk az igazság az, hogy mire idáig eljutunk, a lakást már úgy elárasztja a füstös, fűszeres illat, hogy a család azonnal tányérral a kezében toporog a tűzhely mellett.
