A hókifliben számomra mindig volt valami megnyugtatóan családias. Ahogy a tészta omlik, és a porcukor egy pillanatra a szájpadlásunkhoz tapad, utána rögtön egy ízes, krémes harmóniává olvad össze az ember szájában… Ez mindig a meleg családi otthon tűzhelyét juttatja eszembe.
Ahogy az ünnepi időszak közeledik, valahogy mindig gyakrabban gondolok rá. Aztán a gondolatot tett követi, és meg is sütöm. A nagymamám testvére volt igazi mestere ennek nálunk a családban. Tőle szereztük a receptet. Mámorítóan finom süti. Kívánom, hogy mindenki szívében legyen karácsony, amikor beleharap!
Hozzávalók:
- 25 dkg finomliszt
- 20 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- 10 dkg darált dió
- 1 tk tejföl (zsíros)
- 1 csipet só
Elkészítés:
Szitáljuk át a lisztet és a porcukrot egy nagyobb tálba. Adjunk hozzá egy csipet sót, tegyük bele a darált diót, és keverjük el alaposan az egészet. Hideg vajjal dolgozzunk, amit reszeljünk le almareszelőn. Tegyük bele a tejfölt is, és az egészet morzsoljuk el gyors mozdulatokkal, hogy a kézmelegtől ne olvadjon fel a vaj. Dolgozzuk jól el, míg a tészta éppen összeáll. Ha esetleg morzsalékos maradna, akkor tejföllel lágyítsunk még rajta.
Miután a tésztát összeállítottuk, csomagoljuk be folpackba, és egy órán át pihentessük hűtőben. Az óra elteltével kezdjük el formázni. Csípjünk le kisebb darabokat a tésztából. Ezeket nyújtsuk 6-7 cm-es rudakká, és alakítsuk kifli formájúra. Dolgozhatunk kiszúró formával is, ha az jobban fekszik, bár akkor a kézműves jellegnek annyi.
Hangsúlyoznám, hogy a nyújtódeszkát ne lisztezzük ezen a ponton!
Béleljünk ki szilikonos sütőpapírral egy tepsit, és 20 percig süssük 180 fokra előmelegített sütőben a kifliket. Még azon melegében forgassuk bele vaníliás porcukorba ezeket az illatozó félholdakat, de óvatosan, mert ilyenkor törnek!
Készen vagyunk. Már csak egy forró citromos tea kell és egy rejtvényújság a teljes boldogsághoz.
