2. Fulladozik a gyökér? Nem mindegy, mibe ültetted
A tuja alapvetően a tápanyagdús, jó vízáteresztő és enyhén savas talajt szereti. A kemény, nehéz, agyagos föld a legnagyobb ellensége: az agyag ugyanis megtartja a vizet, elzárja az oxigént, a gyökerek pedig egyszerűen megfulladnak benne.
A nagy trágyázási csapda: Sokan azt hiszik, ha ész nélkül szórják rá a műtrágyát, attól majd erőre kap. Ezzel pont az ellenkezőjét éred el! A túlzásba vitt nitrogén megégeti a gyökereket és legyengíti a növényt.
- Tavasszal: Mehet neki a nitrogéndúsabb indítás.
- Nyáron és kora ősszel: Válts át kálium- és foszforos trágyára, mert ez segít abban, hogy a hajtások beérjenek és kibírják a fagyokat.
3. Rossz helyen van és rosszul locsolod
A tuja gyökérzete meglepően sekélyen, a földfelszín közelében fut. Emiatt nagyon érzékeny a környezetére.
- A huzat és az árnyék: A sötét, szeles, huzatos sarkokat kifejezetten utálja, itt sokkal hamarabb kiszárad és felkopaszodik.
- Hogyan locsold? A slagos „éppen csak megfröcskölöm” módszer semmit sem ér. Inkább ritkábban öntözd, de akkor nagyon alaposan, hogy a víz mélyre jusson. A nyári kánikulában az esti vagy kora reggeli órákban kapjon bőséges áztatást.
- Téli védelem: A fiatalabb példányok tövét késő ősszel érdemes szalmával vagy lombbal takarni (mulcsozni), hogy megvédd a gyökereket a fagyoktól.
Hogyan mentsd meg, ami még menthető?
Első lépésként metszd ki az összes elhalt, barna gallyat: ne sajnáld, a beteg részeknek menniük kell. Ezután állítsd be a normális öntözést, és érdemes beszerezni kifejezetten örökzöldeknek való növényi immunerősítőt vagy magnéziumos keserűsót, ami segít visszaadni a levelek zöld színét.
