
6. Egymásra rétegzett gyapjútakarók (Erdély)
Az erdélyi Mezőség falvaiban a Magyar Néprajzi Lexikon szerint az ágyra vászonlepedőkkel váltakozva három-négy gyapjútakaró került. A házilag font gyapjúból szőtt takaróknak kisebb változatai is voltak, ládatakaró, bölcsőtakaró és falvédő.
A legismertebb ilyen takaró a festékes, amelyet a lexikon szerint két szélből, középen hosszában összevarrva szőttek, gyakran kilimtechnikával, nagyvonalú geometrikus mintákkal. A Mezőség egyes falvaiban az asztalra is egymásra rakták a gyapjú- és vászonabroszokat, néha ötöt is, egyre kisebb méretben.
A sok vékonyabb réteg között megreked a levegő, és ez szigetel. Ugyanez az elv működik az öltözködésben is: két vékony pulóver gyakran melegebb, mint egy vastag, és könnyebb levenni az egyiket, ha közben átmelegszik a szoba.
A rétegezés a lényeg: a vékonyabb takarók között megrekedt levegő jobban szigetel, mint egyetlen vastag takaró.
Mit vehetsz át belőle? A hálószobát fűtsd a legkevésbé, az ágyat viszont rétegezd. Egy gyapjútakaró a paplan alá vagy fölé, flanel ágynemű, és lefekvés előtt egy meleg vizes palack az ágy aljában. Régen sok helyen a kályhán felmelegített, ruhába csavart téglát tettek az ágyba ugyanerre.
A gyapjútakarót nem kell gyakran mosni: télen sokszor elég kiszellőztetni és kirázni. Ha mégis mosnád, kövesd a címkén lévő utasítást, mert a gyapjú meleg vízben könnyen összemegy, és a takaró veszít a melegítő képességéből.







